Hiányzol
2013.09.08. 08:32
Magában ül a zöld pázsitos gyepen a nehéz lelkű, kivont kardú férfi.
Kezében lúdtoll, szívében bizalom ül.
Nem látszik arcán, mi van belül.
Lassan leírja, magában kérdi:
„A szerelemnek mi értelme? Harcom sikerül?”
Tovább ír az ismeretlen úr,
rója a sorait ébren álmodva, vadul.
„Mindegy, mibe kerül elérni egy nemes célt.
Akkor is, ha álmod elvetélt,
valaki tovább viszi kardod, aki bátor,
aki imáiba foglalja a szót: hiányzol.”
Harmadnapra a csata lassan véget ért.
A győztes had hangosan vonult a megégett mezőkön át.
A száraz vértől mocskos kardot szorító úr lovát
vezette egy pór, akit senki meg nem kért.
A jobbágy, hogy éljen, bármit megtesz uráért.
A fáradt harcos végre megpihen, és kezét nyújtja,
hogy megköszönje a szolgálatot.
Pihennek néhány álmos, jó napot,
és a következő csatába indulnak újra.
Győr, 2013.09.08.
Zümmögők
2013.09.08. 03:21
A szemétdomb melletti kerítésnél kivágták a fákat.
Csúnyább lett így a patakpart melletti táj.
Kevesebb lett a szemnek kedves zöld
bozótos, de rendezettebb lesz a föld.
Nem a természet, az ember a király?
Egy furcsa férfi ül az ősi, kákás folyómeder partján,
ködös szemmel nézi a halaktól hemzsegő esti vizet.
Fölötte denevérek üldözik egymást.
Nem látott még ilyet.
A folyómenti lápon, a gáton és dombokon
hűvös a szeptemberi szél,
de csak hajnalban zümmög, és rokon,
más szelekről hallgat, nem ítél.
Valaki könnyed éneket dalol, hazafelé tart,
nem lassítja járását a meredek part.
Táskája már üres, nem zörög.
Megvalósította azt, amit akart,
hasonló lett, mint a zümmögők.
Győr, 2013.09.08.
Oximoron
2013.09.05. 04:20
Koldusszegény királyok uralkodnak a Földön,
tombolva a fagyos Szaharán.
Tékozló fiúként én őrzöm
kitompult, jégből készült izzó tőröm,
és minden halálos szúrás után megtör
a holnapig tartó végleges magány.
Késsel kaparjuk a falat.
Gazdag lélekkel sok ember lehet szabad,
de nem minden pária tudja, merre van a kút.
Egy lyuk, amelyből életvizet ihat.
Mégis oszlopot talál, mint Simeon talán.
Aki közel akar jutni, gyakran elfut.
Vidám könnyekkel sírd végig őszinte csókjaidat!
Vonaglásod élvezet legyen, és ne halál.
Rád vall minden általad aláírt irat,
de amíg nem szakadt el minden inad,
rettegő bátorságod megőriz, mindig megtalál.
Győr, 2013.09.05.
Megszegett eskük
2013.09.05. 00:42
Az ígéretek mindig csak annyit érnek,
amennyi belőlük megvalósul.
Lehámlanak a régen megégett fakérgek,
mikor a megkínzott lélek azt mondja: kérlek,
szabadíts meg ettől. Nehéz a vállamat nyomó súly.
Sok kérges arcú vándor elmenekülne a mától,
mert a múltban meggondolatlan bizonyságot tett.
Hazugságaink, álságaink mindig elkísérnek,
önmagunktól nem vethetünk a vívódásnak véget,
lehet bárki gyenge, gyáva, vagy akár hős és bátor.
Nincs az élet viharaitól óvó sátor.
Nincs a képmutatás fagyos szeleitől óvó tűz.
Nincs olyan erő, aki egy embert megment önmagától.
Nincsen szenvedélyes, de örökké megtartott szűz.
Minden, amit mondunk, megmarad valahol.
Semmi nem tünteti el egy ember kimondott szavát.
Senki nem jósolja meg, ki lesz barát,
ki lő ránk, vagy szeretve utánunk lohol,
és nem tudja, hogy igaz embert, vagy hazugot talált.
Győr, 2013.09.04.
Megpróbáltatások idején
2013.09.02. 10:57
Bejött egy darázs, körüldongta fejemet,
könnyű akácillatot hozott, aztán elrepült.
Az egyszerű délelőttbe besétált, lassan leült
a friss levegőjű hajnal, a várva várt napi kikelet.
...és kirepült egy csúf légy, elvitte minden gondom.
Egy röpke lélek vele szállt a sűrű napfényes levegőn át.
Hogyan lehet harcolni az életben sokszínű durva fronton,
hogy az ember megőrizze ősi önmagát?
Elszállt a darázs is, de néha úgy tűnik, belül maradt.
Átok-e, vagy áldás a szabad akarat?
A kérdés nehéznek tűnik, de könnyű,
mert szabadnak lenni bármilyen nehéz, nem szörnyű,
sokkal többet tehet egy ember, mint amit szabad.
Győr, 2013.09.02.