Bejött egy darázs, körüldongta fejemet,
könnyű akácillatot hozott, aztán elrepült.
Az egyszerű délelőttbe besétált, lassan leült
a friss levegőjű hajnal, a várva várt napi kikelet.

...és kirepült egy csúf légy, elvitte minden gondom.
Egy röpke lélek vele szállt a sűrű napfényes levegőn át.
Hogyan lehet harcolni az életben sokszínű durva fronton,
hogy az ember megőrizze ősi önmagát?

Elszállt a darázs is, de néha úgy tűnik, belül maradt.
Átok-e, vagy áldás a szabad akarat?
A kérdés nehéznek tűnik, de könnyű,
mert szabadnak lenni bármilyen nehéz, nem szörnyű,
sokkal többet tehet egy ember, mint amit szabad.


Győr, 2013.09.02.