Foltokban hámlik egy leégett kéz
Bánatos álmosoly téged idéz
Rejtőző városban bújik a dal
Nyugodtan sírj csak mert téged takar

Keringőt táncolunk házak fölött
Barokkos templomunk átöltözött
Kivénhedt esküvőnk száz éve vár
Betonba ragadt az öreg batár

Kevés a halk szó ha túl nagy a zaj
Megtépett fényképet dobtam tavaly
Elűzött állatként kóbor a fény
Gazdagok vagyunk de szívünk szegény

Gyalogos angyalok fognak kezet
Utcákon sétál az emlékezet
Felborult táskába rámol egy nő
Meztelen zsebkendőt húzok elő

Utolsó csókomat érzed-e még
Féltéglát kötözni éppen elég
Kevés a haszon és benéz a kár
Utánad cammogok másnap akár

Ketrecben szűköl egy lázmarta vad
Semmit nem muszáj de mindent szabad
Kisujjam végében cseppenő vér
Hajnalunk sovány ha álmunk kövér

Rejtőző városban bújik a csönd
Halál vagy születés némán köszönt
Porlepte csarnokban dúdol a gyár
Út szélén legel egy fehér szamár

2018.08.13. 12:30