Egy hangya, egy vonalzó, és közöttük az élet.
Egy gyerek, akinek a kezében az egyik van.
A kisebb nem mondhatja, hogy kérlek.
Egy rovar nem tehet mást, csak elrohan.

Fuss, fuss! Milliószor vagytok többen,
de te egyedül állsz szembe az erőszakkal,
kicsi vagy, és minden apró lény rádöbben,
ha ő akarja, nem lesz még egy hajnal...

A gyermek rohan, és csapkod össze-vissza,
fél egy kis bogártól talán?
A meredek lépcső alján a vérét majd felissza
az ifjan meghaltak lelkét kutató talány.


Győr, 2013.09.02.

Magnókazetták, régi élmények
itt ülnek veled szobád poros sarkaiban.
Miért nem dobod ki, mért félted?
Mitől lesz egy régi felvétel saját örök értéked?
Ennyire ragaszkodsz hozzájuk, és ha kérges
a szíved, megkérdezed: Mind e mögött mi van?

Hanglemezek árválkodnak valahol elfelejtve,
de digitális fájlokat élvezel minden este.

Az ember sok mindent elvisel, és sok mindenre képes.
A gyorsabb elérhetőség, és a könnyebb szórakozás
oltárán a minőséget áldozod fel, és nem kívánt szokás
lett minden, ami bonyolult, igényes...

Mint ahogy az apró pók, választhatunk,
milyen legyet fogunk, és mekkora a kockázat.
Dönthetünk, mi lesz nagyobb: maga a mű,
vagy csak a régi, belénk égett, tökéletes vázlat.

Nincsen fonográf hengert író jó minőségű tű.



Győr, 2013.09.02.