Magában ül a zöld pázsitos gyepen a nehéz lelkű, kivont kardú férfi.
Kezében lúdtoll, szívében bizalom ül.
Nem látszik arcán, mi van belül.

Lassan leírja, magában kérdi:
„A szerelemnek mi értelme? Harcom sikerül?”

Tovább ír az ismeretlen úr,
rója a sorait ébren álmodva, vadul.

„Mindegy, mibe kerül elérni egy nemes célt.
Akkor is, ha álmod elvetélt,
valaki tovább viszi kardod, aki bátor,
aki imáiba foglalja a szót: hiányzol.”


Harmadnapra a csata lassan véget ért.
A győztes had hangosan vonult a megégett mezőkön át.
A száraz vértől mocskos kardot szorító úr lovát
vezette egy pór, akit senki meg nem kért.

A jobbágy, hogy éljen, bármit megtesz uráért.

A fáradt harcos végre megpihen, és kezét nyújtja,
hogy megköszönje a szolgálatot.
Pihennek néhány álmos, jó napot,
és a következő csatába indulnak újra.



Győr, 2013.09.08.