Koldusszegény királyok uralkodnak a Földön,
tombolva a fagyos Szaharán.
Tékozló fiúként én őrzöm
kitompult, jégből készült izzó tőröm,
és minden halálos szúrás után megtör
a holnapig tartó végleges magány.

Késsel kaparjuk a falat.

Gazdag lélekkel sok ember lehet szabad,
de nem minden pária tudja, merre van a kút.
Egy lyuk, amelyből életvizet ihat.
Mégis oszlopot talál, mint Simeon talán.
Aki közel akar jutni, gyakran elfut.

Vidám könnyekkel sírd végig őszinte csókjaidat!
Vonaglásod élvezet legyen, és ne halál.
Rád vall minden általad aláírt irat,
de amíg nem szakadt el minden inad,
rettegő bátorságod megőriz, mindig megtalál.


Győr, 2013.09.05.