A szemétdomb melletti kerítésnél kivágták a fákat.
Csúnyább lett így a patakpart melletti táj.
Kevesebb lett a szemnek kedves zöld
bozótos, de rendezettebb lesz a föld.
Nem a természet, az ember a király?

Egy furcsa férfi ül az ősi, kákás folyómeder partján,
ködös szemmel nézi a halaktól hemzsegő esti vizet.
Fölötte denevérek üldözik egymást.
Nem látott még ilyet.

A folyómenti lápon, a gáton és dombokon
hűvös a szeptemberi szél,
de csak hajnalban zümmög, és rokon,
más szelekről hallgat, nem ítél.

Valaki könnyed éneket dalol, hazafelé tart,
nem lassítja járását a meredek part.
Táskája már üres, nem zörög.
Megvalósította azt, amit akart,
hasonló lett, mint a zümmögők.



 Győr, 2013.09.08.