Kerékregény
2013.08.27. 07:54
Biciklizik egy állandóan mosolygó nő a haragos ég alatt.
Háromszoros erővel nyomja, mert siet, mert semmi idő nem maradt.
A kerékpár sír, nyűgös minden nyomás után,
de mégis sokkal lassabban halad,
mint ahogy egy hajnali nyúl szalad...
...vagy ahogy egy gázpalack felrobban
a lassan eloltható tűzben.
A felirata: Propán-Bután.
Ma sáros úton nyomja a pedálokat,
most nem tüsszög a felszálló por miatt.
Nem látszik mögötte a csendes éj,
karját karcolja a lelógó fák alatt
az útközépig belógó veszély.
Senkiben nincs örök harag.
Ami fontos, azért sokáig tűr.
Ha megelégelte volna, semmi nem marad,
csak az örökkétartó űr.
A kampós tüskéjű vendégmarasztaló inda mindenbe beakad.
Néha feltépi ruháját és karját, érzi, ez megmarad.
Siet. Ez az egyetlen esély.
Bokrok között szitáló esőben hajt át,
bánata nem örök, de mély.
Hosszú tekerés után végre megérkezett.
Elzsibbadt a keze, kinyújtózott,
egy pillanatra elszaladt vele a képzelet.
Győr, 2013.08.27.
Magánéletek
2013.08.27. 04:47
Valaki szeretne egy boldog kapcsolatot, közös programot, igazi családot.
Az életében hatalmas űr tátong, betömné egy ismeretlen kalandorral talán.
Zavart vágyak kavalkádjában egy fantasztikus jövőt látott.
Nálam ez nem súlyos talány,
vágyom, hogy örökre magába zárjon a bársonyos, jótékony magány.
Természetesen ez lehetetlen,
az űrt mindig kitölti valami amőbaszerű
érzelem, amitől egyterű
gondolkodásúvá válik az egyszerű halandó ember.
Ki marad gyermeki elveihez hű?
Ahogy a szénakazalban megbújik a tű,
elrejtőzik a lélekben az őszinte, eltitkolt érzelem.
Ahogy az óriásfát elpusztítja sok apró levéltetű,
elemészti a törékeny jövőt a féltékenység, vagy indokolatlan félelem.
Holnapután is kinő újra a hangafű,
és a borókafák is zöld hajtásokat hoznak.
Ha nem is rögtön, de tavasszal belül
minden éledő növénybe friss nedvesség kerül.
A boldogság reményétől egy nőt senki meg nem foszthat.
Győr, 2013.08.27.
Tiszteletteljes alapima
2013.08.26. 21:45
Felsőbbrendű apánk!
Az ön neve, bármi legyen az, áldást hozzon ránk,
és országa úgy valósuljon meg,
ahogy ön akarja, úgy legyen.
Akár a földön, vagy a föld alatt,
vagy a mennyei égben fenn.
Kérjük önt, adja meg szükséges táplálékunkat,
hogy gyarló testünk a lelkünket méltóan hordozhassa.
És esedezünk önhöz, hogy bocsássa meg
minden bűnünket, amely felett
ott ragyog az ön ítélő kardja.
Mi megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek.
Reményünk, hogy nem lesz apró létünk alatt túl sok erős kísértés.
Adjon lelki szabadságot minden férfinak és nőnek!
Ha ön megszabadít a gonosztól,
nem lesz több lényegbevágó kérdés.
Hiszen öné minden ország, a hatalom és a dicsőség.
Minden egyes angyala egy ember mellett posztol.
Győr, 2013.08.26.
(A keresztyén "Mi Atyánk" alapján)
Zápor
2013.08.26. 14:44
Az eső kitartóan esik, a közeli erdő szélén összevissza futkosnak a nyulak.
Nehéz szívvel nézem a fehér szikla szélén, ahogy rugdosódnak
az udvarló pajkos őzek,
és valami bennem őszintén mulat.
Odafentről az apró partifecskék, ahogy ülnek
kicsi, homokfalba vájt barlangocskáik szélén,
felmerül bennem, miért én?
Napfény vagyok, talán eső, az új remény?
Lentről nézve a hatalmas partfal soha nem szűnik meg,
bár sok ragadozó szerint lenne rá igény.
Nekik agancsuk, vagy agyaruk kemény.
Az eső alábbhagy, látszik már a vége
a sötét felhőfüggönynek, a zápor elérte
csúcserejét, és lassan araszolva elúszik a zajongó égen át.
Jó lenne még egy kis égi víz, ne legyen még vége, még ne!
De elérte célját.
Meglocsolta életet adó földközeli otthonát,
életesélyt nyújtott át.
Sötét felhő vagyok, néha esőt adok,
néha felébresztem a virágokat.
Ha tombol a kedvem, villámfényem ragyog,
fehér, kopott sziklákról nézem az emberi arcokat,
s ha elvonultam, magam mögött friss levegőt hagyok.
Győr, 2003.08.26.