Egy hangya, egy vonalzó, és közöttük az élet.
Egy gyerek, akinek a kezében az egyik van.
A kisebb nem mondhatja, hogy kérlek.
Egy rovar nem tehet mást, csak elrohan.

Fuss, fuss! Milliószor vagytok többen,
de te egyedül állsz szembe az erőszakkal,
kicsi vagy, és minden apró lény rádöbben,
ha ő akarja, nem lesz még egy hajnal...

A gyermek rohan, és csapkod össze-vissza,
fél egy kis bogártól talán?
A meredek lépcső alján a vérét majd felissza
az ifjan meghaltak lelkét kutató talány.


Győr, 2013.09.02.

Magnókazetták, régi élmények
itt ülnek veled szobád poros sarkaiban.
Miért nem dobod ki, mért félted?
Mitől lesz egy régi felvétel saját örök értéked?
Ennyire ragaszkodsz hozzájuk, és ha kérges
a szíved, megkérdezed: Mind e mögött mi van?

Hanglemezek árválkodnak valahol elfelejtve,
de digitális fájlokat élvezel minden este.

Az ember sok mindent elvisel, és sok mindenre képes.
A gyorsabb elérhetőség, és a könnyebb szórakozás
oltárán a minőséget áldozod fel, és nem kívánt szokás
lett minden, ami bonyolult, igényes...

Mint ahogy az apró pók, választhatunk,
milyen legyet fogunk, és mekkora a kockázat.
Dönthetünk, mi lesz nagyobb: maga a mű,
vagy csak a régi, belénk égett, tökéletes vázlat.

Nincsen fonográf hengert író jó minőségű tű.



Győr, 2013.09.02.

A bokrok között kering rengeteg világító zöld bogár.
Megmozdulni nem szabad, megzavarni őket kár lenne már.

Éjfél után mindenkit álmos holnap vár.

Ma semmi többet nem adhatok,
csak magamban dúdolok csöndesen.
Felhők mögé rejtőztek a csillagok,
azt súgták, hogy így legyen.

Legyen hajnal, ami friss levegőt ad,
legyen nappal, ami vad
harcnak tűnő munkás órákon át
végül elsöpri a lerakódott piszkos föld porát.

Győr, 2013.08.30.

Sok lélegzet, sok szapora lépés és igyekezet lehet,
ami a régi gyermekkori vágyakig elvezet.
Az álom beteljesül egy természetes futópadon,
és ez maga az élet, ha nem ütik agyon.

Sok szívdobbanás az, amit ledolgozik testünk motorja egy élet során.
Agyunkkal folyton keressük a szénakazalban a tűt,
és aki nem adja fel túl korán,
megérti saját igazságát,
a soha le nem írt, mindenki által értett betűt.

Ha két felkiáltójelet írunk a klaviatúrán,
és véletlenül nem nyomjuk le a shift-et, 44 lesz talán.
Önmagunkban rejtőzik sok talány.

Mindenki tudja, hogy valami eltűnt,
de az a kérdés, hogy érdemes keresni-e?
Miben erős, és van-e egyáltalán hite?
Ki definiálja a bűnt?


Győr, 2013.08.30.