Valaki szeretne egy boldog kapcsolatot, közös programot, igazi családot.
Az életében hatalmas űr tátong, betömné egy ismeretlen kalandorral talán.
Zavart vágyak kavalkádjában egy fantasztikus jövőt látott.

Nálam ez nem súlyos talány,
vágyom, hogy örökre magába zárjon a bársonyos, jótékony magány.

Természetesen ez lehetetlen,
az űrt mindig kitölti valami amőbaszerű
érzelem, amitől egyterű
gondolkodásúvá válik az egyszerű halandó ember.

Ki marad gyermeki elveihez hű?

Ahogy a szénakazalban megbújik a tű,
elrejtőzik a lélekben az őszinte, eltitkolt érzelem.
Ahogy az óriásfát elpusztítja sok apró levéltetű,
elemészti a törékeny jövőt a féltékenység, vagy indokolatlan félelem.

Holnapután is kinő újra a hangafű,
és a borókafák is zöld hajtásokat hoznak.
Ha nem is rögtön, de tavasszal belül
minden éledő növénybe friss nedvesség kerül.
A boldogság reményétől egy nőt senki meg nem foszthat.



    Győr, 2013.08.27.