Perdül a kocka, koppan az asztal
Legyen szerencséd jó nagy kalappal
Apró haraggal dobban a láb
Hat pöttyöd legyen, ne add alább

Hosszú a játék, de nem vagy álmos
Egy újabb játszma talán majd átmos
Rebben a pilla, röppen a kéz
Mosolygó szempár, lám, megigéz

Pirkad a hajnal, aludni kéne
Ki mondja ki, hogy a játéknak vége?
Úgy fejezd be, mint egy jó győzelem
Nyerhet mindenki, vesztes ne legyen

Ha jó volt a kedved, tudd, hogy megérte
De kopott kockáid hajítsd szemétbe
Holnap is lesz nap, lesznek barátok
Új, meg új játék, kösd fel nadrágod

Perdül a kocka, koppan az asztal
helyén az eszed, élsz a szavakkal
Vidám szemekkel nevessen rád
Szerencséd legyen csak apró hibád

(Ajánlás Gabinak:
Ha valamit nem értesz, olvasd el újra,
legközelebb talán úgy tíz év múlva…)

Győr, TK. 2015.03.30. 14:11

Egy vékony peremen egyensúlyozgat az isten karaktergyilkosa
lehet iszlámhitű, zsidó, bármiféle pogány, vagy ateista
esők, szelek, kozmikus viharok, vagy váratlan jegesedés
ellenáll nekik, de segít is, mert bármilyen hit legyen a tiéd ma
bármelyik hívna, egyik sem kevés
mert mindegyik a nagy egész egy jó részét bírja

Összefogás szükségeltetik, kérem tisztelettel
odaát is én vagyok, ugyanaz az ember
nem borulhatunk össze egyetlen közös kínba
mikor ismered fel önmagad úgy, hogy nem kell
tükörvízbe nézned, így nem nyel el a tenger?
Hiszen nyilvánvaló, hogy sorsod meg van írva.

Győr, LB. 2015.03.29 01:01

A marionettbábu mozdulatai esetlenek,
de játékában a bábos lelke tipeg,
a báb festett arca nem mozdul, nem remeg,
a rejtett művészt mégis a közönség érti meg.

Táncolj nekünk, merev fabábu!
Hadd nevessünk újra botlásaidon!
Lehetsz madzagos, rángatott, facipő-lábú,
lehetsz közönséges bohóc, vagy imádott ikon…

Nincs nyitott kéz, vagy összezárt ököl,
sem valódi könny, csak festett cseppet látsz.
Meghat, de nem drámai magasságokba tör,
leírt forgatókönyv ez, s nem spontán láz.

Lehet-e úgy kacagni, hogy nincs igazi arcod?
Lehet-e játszani, ha tudod, hogy ez csak szerep?
Szabad-e fakarddal megvívni egy harcot,
ami úgy ér véget mindig, ahogy elképzeled?

Győr, TK. 2015.03.27. 8:30

(Neked, szeretettel)

Minden rólad szól, mert hozzád érkezik vissza
Mint a víz a körforgásban, mert a forrásvíz mindig tiszta
Miért tagadjuk olyan keményen a nyilvánvalót?
Miért spóroljuk ki életünk ételéből a sót?
Mikor a belső szépség reménye sokadszor elhagyott
Egy aprócska senki, egy bolond, boldog pontocska vagyok

Ami ki akar folyni, kifolyik, csak idő kérdése
Egy szétdurrant lufit zsákvarrótűvel foltoztunk, miért ne?
Most itt állunk egész közel a világ pereméhez
A mindenség szólít minket, és olyan sokat kérdez
Egymás kezét fogjuk, és csak remélni tudom, hogy megérte
Lassú szárnycsapásokkal szállunk az öröklétbe

Győr, TK. 2015.03.27. 7:33

Bejön a bor, bejön a kávé,
kimegy a vers, ömlik a szív.
Valami terv mindig a máé,
valami rejtély jövőbe hív.

Kigombolt kabát, ilyen a lelkem,
átfúj rajtam az északi szél,
minden saját volt, mit asztalra tettem,
bennem sült friss cipó, forró kenyér.

Kettétört tollam, tintás papírom
nem szegte kedvem, hogy jelen legyek.
Arcomba ugattak, sarkomban lihegtek
marcangolni vágyó dühös ebek.

Új tollat ragadok, s vérebek ellen
furkósbottal száll szembe a szellem,
nem csak az enyém, de a tiéd is, barátom,
itt száll mellettem, erős tündérszárnyon.

20150326 negyvenöt év, hét hónap