A marionettbábu mozdulatai esetlenek,
de játékában a bábos lelke tipeg,
a báb festett arca nem mozdul, nem remeg,
a rejtett művészt mégis a közönség érti meg.

Táncolj nekünk, merev fabábu!
Hadd nevessünk újra botlásaidon!
Lehetsz madzagos, rángatott, facipő-lábú,
lehetsz közönséges bohóc, vagy imádott ikon…

Nincs nyitott kéz, vagy összezárt ököl,
sem valódi könny, csak festett cseppet látsz.
Meghat, de nem drámai magasságokba tör,
leírt forgatókönyv ez, s nem spontán láz.

Lehet-e úgy kacagni, hogy nincs igazi arcod?
Lehet-e játszani, ha tudod, hogy ez csak szerep?
Szabad-e fakarddal megvívni egy harcot,
ami úgy ér véget mindig, ahogy elképzeled?

Győr, TK. 2015.03.27. 8:30