Bejön a bor, bejön a kávé,
kimegy a vers, ömlik a szív.
Valami terv mindig a máé,
valami rejtély jövőbe hív.

Kigombolt kabát, ilyen a lelkem,
átfúj rajtam az északi szél,
minden saját volt, mit asztalra tettem,
bennem sült friss cipó, forró kenyér.

Kettétört tollam, tintás papírom
nem szegte kedvem, hogy jelen legyek.
Arcomba ugattak, sarkomban lihegtek
marcangolni vágyó dühös ebek.

Új tollat ragadok, s vérebek ellen
furkósbottal száll szembe a szellem,
nem csak az enyém, de a tiéd is, barátom,
itt száll mellettem, erős tündérszárnyon.

20150326 negyvenöt év, hét hónap