valaki elfogad olyannak, amilyen vagyok
természetesen élem, s gyakorlom saját magam hitét
vagy senki nem kell, Uram, majd csak az öröklét ragyog
lehet, hogy rámmért próbatétel ez a keserves ittlét

kérlek, próbálj ki engem újra, meg újra
hogy hűségem számtalanszor bizonyíthassam neked
a harmadik szörnyű háborúban itt bújva
készülök hazámért eltűnni, mert szeret

te is felelsz, meg te is, és te is
ne mondd, hogy békében élhetünk egy ilyen feszült világban
bevertük egymás arcát sokszor, mert egyikünk sem hitt
abban, hogy a bosszú nyomában csak halál van

senki nem érzi, hogy vétek
felégetni az emléket
ki éli majd végül túl
ha végső háború dúl?

20150326 negyvenöt év, hét hónap

Egymásnak feszülnek az emberi- és gépagyak,
a titkos harc újra felélénkült,
a világból újabb hatalmat haraphat,
kinél a fontos információ megmarad végül.

Forradalmak zajlanak, soha nincsen vége,
vannak régiók, ahol fegyverrel vívják,
a fejlett világban illúzió a béke,
ádáz rejtett harc folyik leginkább.

Táncolj úgy, ahogy ők fütyülnek,
a csendes manipulátorok,
ki tudja, mibe kerülhet
a tenger, ha háborog.

Csak énekelj, de dalod legyen a sajátod,
vagy tanuld meg kívülről az újabb idők dalát,
becsülj meg ellenséget és barátot,
fullasztó magány többé nem hat rád.

Hideg a háború, de forró a puska,
az ügynök a hamisak álmát alussza,
hősies álma magasra szárnyal,
leszámol egyszer a hazugsággal.

Valami készül, sompolyog hátul,
a jövő öröksége egyszer csak ránk hull,
folytatjuk, ami abba sem maradt,
a mindig fellángoló háttérharcokat.

Győr, 2015.01.17.

Félúton a menny, vagy a pokol felé
még semmi nem dőlt el,
kérdések százai sorjáznak, és elég
sok sírásó vár, aki elföldel.

Honnan jöttél, merre tartasz?
Alapvető kérdés lehet, de fontos-e?
Megtudod-e valaha azt,
hogy mi mindannyiunk közös érdeke?

Az égből jöttem, mert lelket kaptam,
és végzetem folyton a föld alá húz,
vagy sárból lettem, de egyszer majdan
a mennybe menet leszek itt rekedt túsz?

Semmiből lettünk, és semmivé válunk,
mikor a Teremtő úgy gondolja.
Vékony határvonal, min az ember, ha átjut,
megszűnik emberi mivolta.

Kölcsönkapott test, és illékony lélek,
önkényesen gyártott ideák, eszmények...
Jellemző, hogy azt hisszük, tudjuk, mi a jó,
és megértjük, mit akar a Mindenható.

Hát nem, barátom, nem tudunk mi még semmit,
különben miért kellene nekünk a feltétlen hit?
Ugyan miből nyerhetsz új, meg új erőt,
hogy állva maradj saját tükörképed előtt?

Győr, 2015.01.17.

Süt a Nap, ez bentről igazi élmény,
kint mínuszok szállnak,
nincs baj, amíg füstöl a kémény,
nem kell elhagyni szobádat.
A fázós ember is türelemmel van a természet iránt,
a tavasz és a nyár az utóbbi években soha el nem maradt.
Vegyen meleg gúnyát az, akit érint, és nagyon bánt
a hideg, ami testét éri, és rajta átszalad.
Hajnalban, pirkadat előtt a Rába felett
pamacsos ködgomolyok szálltak.
Úgy tűnt, a víz termálfürdő lehet,
pedig csak pár fokos folyóba hajoltak az ágak.
A csillagfényes égbolt elszívta a meleget,
így jött el az év utolsó napja,
ki hitte volna, mennyire téli lett,
errefelé nem mindenki akarta.
Ünnepeld a vakító Napot,
ünnepeld az elszaladt évet,
most várhatsz egy újabb kánikulára,
ami majd kis híján eléget téged,
de addig nyiss pezsgőt, durrogtass, énekelj rekedt, téli hanggal,
míg csak rád nem virrad az első jövő évi hajnal.


Győr, 2014. december 31.

Akár a testetlen lelkek, nem vetünk árnyékot,
csak a körvonalunk csillog az erős napsütésben.
Jelenlétet érzel, hogy valami van még ott,
egykor idetartozott, s valahogy nem tűnt el.

Becsukott szemmel már tisztábban látok,
újra együtt vagyunk mind, régi barátok.
Tekintetünk előtt nem görbül a láthatár,
utol sosem érhet a leggyorsabb madár.

Ülünk a magas házak tetején,
lábunk az ásító mélység fölött lóg,
nem lehetünk többé együtt ketten, te, meg én,
s nem te voltál az, aki otthagyott.

Tovalibbenek, mint szélfújta papírszelet,
mögöttem hűvös illat marad,
elfelejtek minden arcot, nevet,
elvesztem, nincsen már szabad akarat.

Érzed-e? Itt vagyok mögötted a házban,
esélyt adtam egykor, de mára megbántam,
hosszú szárnyaimmal őrzöm minden lépted,
ezüsthajú csendben neked szól az ének.

Győr, 2015, január 2.