Azt kérdezed, kicsim, mi a szép?
Szép annyi, de annyi minden lehet.
Szép az altató-meséd,
ha tátott szájjal képzeled,
hogy megtörténhet ez veled,
s kedves, nyugodt álomkép
tündérarca rád nevet.

Szép, mikor édesanyád halkan énekel,
hangja mégis betölti az egész házat,
hogy miért szeretjük, arra nincs, és nem is kell,
hogy legyen ésszerű magyarázat.

Szépek a nyári tavak, és a téli fák,
szépek a lelkedben visszhangzó képek,
szép, mikor átöltözik a világ,
emlékszel, mennyire megigézett?

Számomra szép, amikor a nevetéseteket hallom,
mert tudom, hogy a vidámság itt lakik,
többet ér, mint bármekkora ajándékhalom,
az öncélú pompa, gazdagság nem vakít.

Szép sok zene, és szép egy szívből eltáncolt mű,
szép a burjánzó, lenyíratlan rét,
szép a kutyakölyök, ártatlan, nagyfülű,
szép az ima, és a pogány varázsigék.

Szép a kedves szó, mi elhagyja szádat,
gyönyörű a rosszat elfelejtő bocsánat,
csodás, ha átéljük, hogy milyen a béke,
hogy szeretettel nézzünk a jövő elébe.

De jegyezd meg, kicsim, a szépség nem csak kint ragyog,
szemeidben tűzzel égnek a fényes csillagok,
szép lesz sorsod útja, mit szíved megtalál,
ha látod, nap mint nap ott állsz egy újabb szép kapunál.



Győr, 2015, április 02. 19:38

Új, tiszta, fehér lapot körmöl össze a táskás szemű hazugság
Viselni kell, mert másként nem lehet, a virtuális, szellemi sárga csillagot
Bár rút lovas jött, de még nem hozta el saját privát apokalipszisát
Ma még halott marad minden test, nyugszik tovább, aki már halott

Fekete lapra fehér krétával firkál jövőt az élet
Nem követelhet semmit, legfeljebb csak óvatosan kérhet
A következő pillanat csak valószínűségek laza halmaza
Mert még nem cselekedtük meg, amit megkövetelt hitünk, és a haza

Sötét tollal ír a lőpor a sárgás papírlapra
Nehéz áldozatok árán, de a margót tisztán hagyja
Ott fogja meg a piszkos körmű, kiszáradt kéz
És fölötte egy elme végre nem múltat, de jövőt idéz

Győr, 2015, április 2. 6:27

Perdül a kocka, koppan az asztal
Legyen szerencséd jó nagy kalappal
Apró haraggal dobban a láb
Hat pöttyöd legyen, ne add alább

Hosszú a játék, de nem vagy álmos
Egy újabb játszma talán majd átmos
Rebben a pilla, röppen a kéz
Mosolygó szempár, lám, megigéz

Pirkad a hajnal, aludni kéne
Ki mondja ki, hogy a játéknak vége?
Úgy fejezd be, mint egy jó győzelem
Nyerhet mindenki, vesztes ne legyen

Ha jó volt a kedved, tudd, hogy megérte
De kopott kockáid hajítsd szemétbe
Holnap is lesz nap, lesznek barátok
Új, meg új játék, kösd fel nadrágod

Perdül a kocka, koppan az asztal
helyén az eszed, élsz a szavakkal
Vidám szemekkel nevessen rád
Szerencséd legyen csak apró hibád

(Ajánlás Gabinak:
Ha valamit nem értesz, olvasd el újra,
legközelebb talán úgy tíz év múlva…)

Győr, TK. 2015.03.30. 14:11

Egy vékony peremen egyensúlyozgat az isten karaktergyilkosa
lehet iszlámhitű, zsidó, bármiféle pogány, vagy ateista
esők, szelek, kozmikus viharok, vagy váratlan jegesedés
ellenáll nekik, de segít is, mert bármilyen hit legyen a tiéd ma
bármelyik hívna, egyik sem kevés
mert mindegyik a nagy egész egy jó részét bírja

Összefogás szükségeltetik, kérem tisztelettel
odaát is én vagyok, ugyanaz az ember
nem borulhatunk össze egyetlen közös kínba
mikor ismered fel önmagad úgy, hogy nem kell
tükörvízbe nézned, így nem nyel el a tenger?
Hiszen nyilvánvaló, hogy sorsod meg van írva.

Győr, LB. 2015.03.29 01:01

A marionettbábu mozdulatai esetlenek,
de játékában a bábos lelke tipeg,
a báb festett arca nem mozdul, nem remeg,
a rejtett művészt mégis a közönség érti meg.

Táncolj nekünk, merev fabábu!
Hadd nevessünk újra botlásaidon!
Lehetsz madzagos, rángatott, facipő-lábú,
lehetsz közönséges bohóc, vagy imádott ikon…

Nincs nyitott kéz, vagy összezárt ököl,
sem valódi könny, csak festett cseppet látsz.
Meghat, de nem drámai magasságokba tör,
leírt forgatókönyv ez, s nem spontán láz.

Lehet-e úgy kacagni, hogy nincs igazi arcod?
Lehet-e játszani, ha tudod, hogy ez csak szerep?
Szabad-e fakarddal megvívni egy harcot,
ami úgy ér véget mindig, ahogy elképzeled?

Győr, TK. 2015.03.27. 8:30