(Neked, szeretettel)

Minden rólad szól, mert hozzád érkezik vissza
Mint a víz a körforgásban, mert a forrásvíz mindig tiszta
Miért tagadjuk olyan keményen a nyilvánvalót?
Miért spóroljuk ki életünk ételéből a sót?
Mikor a belső szépség reménye sokadszor elhagyott
Egy aprócska senki, egy bolond, boldog pontocska vagyok

Ami ki akar folyni, kifolyik, csak idő kérdése
Egy szétdurrant lufit zsákvarrótűvel foltoztunk, miért ne?
Most itt állunk egész közel a világ pereméhez
A mindenség szólít minket, és olyan sokat kérdez
Egymás kezét fogjuk, és csak remélni tudom, hogy megérte
Lassú szárnycsapásokkal szállunk az öröklétbe

Győr, TK. 2015.03.27. 7:33