Azt kérdezed, kicsim, mi a szép?
Szép annyi, de annyi minden lehet.
Szép az altató-meséd,
ha tátott szájjal képzeled,
hogy megtörténhet ez veled,
s kedves, nyugodt álomkép
tündérarca rád nevet.

Szép, mikor édesanyád halkan énekel,
hangja mégis betölti az egész házat,
hogy miért szeretjük, arra nincs, és nem is kell,
hogy legyen ésszerű magyarázat.

Szépek a nyári tavak, és a téli fák,
szépek a lelkedben visszhangzó képek,
szép, mikor átöltözik a világ,
emlékszel, mennyire megigézett?

Számomra szép, amikor a nevetéseteket hallom,
mert tudom, hogy a vidámság itt lakik,
többet ér, mint bármekkora ajándékhalom,
az öncélú pompa, gazdagság nem vakít.

Szép sok zene, és szép egy szívből eltáncolt mű,
szép a burjánzó, lenyíratlan rét,
szép a kutyakölyök, ártatlan, nagyfülű,
szép az ima, és a pogány varázsigék.

Szép a kedves szó, mi elhagyja szádat,
gyönyörű a rosszat elfelejtő bocsánat,
csodás, ha átéljük, hogy milyen a béke,
hogy szeretettel nézzünk a jövő elébe.

De jegyezd meg, kicsim, a szépség nem csak kint ragyog,
szemeidben tűzzel égnek a fényes csillagok,
szép lesz sorsod útja, mit szíved megtalál,
ha látod, nap mint nap ott állsz egy újabb szép kapunál.



Győr, 2015, április 02. 19:38