Új, tiszta, fehér lapot körmöl össze a táskás szemű hazugság
Viselni kell, mert másként nem lehet, a virtuális, szellemi sárga csillagot
Bár rút lovas jött, de még nem hozta el saját privát apokalipszisát
Ma még halott marad minden test, nyugszik tovább, aki már halott

Fekete lapra fehér krétával firkál jövőt az élet
Nem követelhet semmit, legfeljebb csak óvatosan kérhet
A következő pillanat csak valószínűségek laza halmaza
Mert még nem cselekedtük meg, amit megkövetelt hitünk, és a haza

Sötét tollal ír a lőpor a sárgás papírlapra
Nehéz áldozatok árán, de a margót tisztán hagyja
Ott fogja meg a piszkos körmű, kiszáradt kéz
És fölötte egy elme végre nem múltat, de jövőt idéz

Győr, 2015, április 2. 6:27