Víz alatt is éghet a láng,
de nem mindegy, hogy milyen,
a közönséges nem ég tovább,
kialszik a felszínen.

Légy tűz, mely önmagát táplálja,
melynek viharban sem alszik ki lángja,
légy ívfény, mely a tenger alatt
messzire világítva utat mutat.

Kékes esőcseppek pofozzák a tornyot,
nem lesz ettől halványabb a fénye,
régen komoly felelősséget hordott.
Leváltották. Biztos megérte?

Minden eszünkbe jut,
ha elég mélyre ásunk,
lelkünk alagút,
végén a fény: halálunk.

Apró esőcseppként száguldunk a levegőn át,
aprót csobbanva fogadjuk el az óceánt,
apródjai vagyunk csak egy hatalmas úrnak,
de a fontos dolgok mind mirajtunk múlnak.


Győr, 2014.10.04.

Van a rossz, és van a jó,
és van a páratlan.
Az utóbbi vagyok én magam.


Győr, 2014.10.04.

Hosszú, szinte végtelen óceánálmon hajózik a szusszanat.
Amerre elhalad, édesvizet keres.
Nehéz megtalálni a szigetet, ami nem gyarmat, még szabad,
és elad árudért egy kis vizet, csak fizess.

Hosszú, kivont karddal várnak a sziklák mögött
szomjas szuszogók, és majd egyik sem fizet.
Nehéz eltalálni egy páncélon át, ha törött
pengével célozzák meg a szívet.

Az első nap még csak a csobbanásért ölitek egymást,
a második harci nap az életbenmaradás miatt.
A harmadik nap térdenállva könyörögsz, hogy meghalhass,
csak életben hagyják a fiad.


Győr, 2014. október 2.

Kitűnő ételek, ivászat, lángoló szerelmek
Szomorúnak látszó bűnök, amiket soha nem bánt meg
Semmiféle barát
A jó élet otthonát élvezem, kóstold meg
Krúdy legjobb borát

Gyere az avíttnak tűnő utcákon
A velőscsont, a mustárok még itt vannak
Csak kérned kell, és megadatik
Vendelin szolgálja fel, látom
Megértő, türelmes szív
És itt jó, finom desszertet adnak

Asszonyi lelkekkel játszik, milyen szép látomás
Megértette, vagy sem, nem számít
Szelíd, fűszeres ízt ad minden vadnak
Ha tányérodon ő lesz a legszebb fogás
A kincstár, ügyvéd úr, mindig gazdag

Lopott forró éjjelek, lopott nappalok,
Elcsent apró jelek
Egyszer a vér dala szól, máskor a gyomor vágya lobog
Ne mulassz el, barátom, semmit sem
Ne bánkódj, mások mit hagytak parlagon
S mit bántak meg az elveszett hiten

I hate you, I hate you, I hate you
She said me at afternoon
I love you, she said to me
When I saw the clouded moon

Szindbád Latinovitsban élt tovább
Színesekké váltak a halvány éjszakák
A vágy legyen csontos, vagy kövér
Ő időről-időre visszatér

Kitűnő ételek, ivászat, lángoló palacsinta
Az élet ámítás, csábítás, egy hinta  


Győr, 2014.10.02.

feltört csuklók, kihunyt napok
véget nem érő éjszakák
kőtörés, a lélek vacog
vászonruhában éli át

szabályozott, bejáratott élet
gazdag étel, testmeleg tűz
pazar gondolat, de meg nem értett
kívül a parfüm, belül a bűz

disznóorral túrja a zsíros földet
a súlyos rabság, és gyöngyöt talál
mindig motivált, néha pedig törtet
este okádik, de reggel zabál

lekopik-e, vagy kinyitják
talán kényelmes e karperec
nemesfémet rozsda nem rág
vajon végetér e néma hecc

luxuskastélyban kóborol a csapzott hajú jólét
nem ismer meg soha minden szobát
helyét keresve sok mindent nem ért
az ablakok előtti fákon soha nem látott át

hiszen megvan minden, ami szemnek és a szájnak
mégis olyan, mint egy szívet ért találat
elszáradt az élet, mielőtt még kinőtt
örökre rázárták a rácsos teret s időt


Győr, 2014.10.01.