feltört csuklók, kihunyt napok
véget nem érő éjszakák
kőtörés, a lélek vacog
vászonruhában éli át

szabályozott, bejáratott élet
gazdag étel, testmeleg tűz
pazar gondolat, de meg nem értett
kívül a parfüm, belül a bűz

disznóorral túrja a zsíros földet
a súlyos rabság, és gyöngyöt talál
mindig motivált, néha pedig törtet
este okádik, de reggel zabál

lekopik-e, vagy kinyitják
talán kényelmes e karperec
nemesfémet rozsda nem rág
vajon végetér e néma hecc

luxuskastélyban kóborol a csapzott hajú jólét
nem ismer meg soha minden szobát
helyét keresve sok mindent nem ért
az ablakok előtti fákon soha nem látott át

hiszen megvan minden, ami szemnek és a szájnak
mégis olyan, mint egy szívet ért találat
elszáradt az élet, mielőtt még kinőtt
örökre rázárták a rácsos teret s időt


Győr, 2014.10.01.