Semmi többet
2013.08.30. 09:08
A bokrok között kering rengeteg világító zöld bogár.
Megmozdulni nem szabad, megzavarni őket kár lenne már.
Éjfél után mindenkit álmos holnap vár.
Ma semmi többet nem adhatok,
csak magamban dúdolok csöndesen.
Felhők mögé rejtőztek a csillagok,
azt súgták, hogy így legyen.
Legyen hajnal, ami friss levegőt ad,
legyen nappal, ami vad
harcnak tűnő munkás órákon át
végül elsöpri a lerakódott piszkos föld porát.
Győr, 2013.08.30.
Negyvennégy év
2013.08.30. 04:47
Sok lélegzet, sok szapora lépés és igyekezet lehet,
ami a régi gyermekkori vágyakig elvezet.
Az álom beteljesül egy természetes futópadon,
és ez maga az élet, ha nem ütik agyon.
Sok szívdobbanás az, amit ledolgozik testünk motorja egy élet során.
Agyunkkal folyton keressük a szénakazalban a tűt,
és aki nem adja fel túl korán,
megérti saját igazságát,
a soha le nem írt, mindenki által értett betűt.
Ha két felkiáltójelet írunk a klaviatúrán,
és véletlenül nem nyomjuk le a shift-et, 44 lesz talán.
Önmagunkban rejtőzik sok talány.
Mindenki tudja, hogy valami eltűnt,
de az a kérdés, hogy érdemes keresni-e?
Miben erős, és van-e egyáltalán hite?
Ki definiálja a bűnt?
Győr, 2013.08.30.
Fűszálak az autópályán
2013.08.30. 02:14
Vidám, csacsogó szarkák keringenek
a vidéki, csábító mezők felett.
Hosszú betonszalag metszi át,
és felkavarja a békés táj porát.
Százharminccal, vagy sokkal többel száguldanak az autók a forró aszfalton.
A sofőr magában mondja: "Csak a gázt nyomom,
és lehagyom az összes gyenge vesztest."
Mögötte eloszló, sötét korom.
Elemi erővel, ösztönösen támad fel az ősi vadon.
A leállósávon, kőpadon
felbukkannak a kóborló, zavart őzek.
Az autó elszáll, becsapódik, megfogja durva, barna tőzeg.
A szarkák felröppennek az erős, dörrenő zajra.
Nemsokára távolról éles sziréna hangja szól.
A vadak szanaszét futnak, és balga,
sötétbarna szemeikkel megriadva néznek vissza,
nem értik, mi történt, de mi tudjuk jól.
Az utak réseiben mindig kinő a fű.
A vadak arra kószálnak, amerre akarnak.
A jövő, a sorsunk nem egyértelmű,
fűszálak, vagy őzek miatt rohanhatunk falnak.
Győr, 2013.08.30.
Kerékregény
2013.08.27. 07:54
Biciklizik egy állandóan mosolygó nő a haragos ég alatt.
Háromszoros erővel nyomja, mert siet, mert semmi idő nem maradt.
A kerékpár sír, nyűgös minden nyomás után,
de mégis sokkal lassabban halad,
mint ahogy egy hajnali nyúl szalad...
...vagy ahogy egy gázpalack felrobban
a lassan eloltható tűzben.
A felirata: Propán-Bután.
Ma sáros úton nyomja a pedálokat,
most nem tüsszög a felszálló por miatt.
Nem látszik mögötte a csendes éj,
karját karcolja a lelógó fák alatt
az útközépig belógó veszély.
Senkiben nincs örök harag.
Ami fontos, azért sokáig tűr.
Ha megelégelte volna, semmi nem marad,
csak az örökkétartó űr.
A kampós tüskéjű vendégmarasztaló inda mindenbe beakad.
Néha feltépi ruháját és karját, érzi, ez megmarad.
Siet. Ez az egyetlen esély.
Bokrok között szitáló esőben hajt át,
bánata nem örök, de mély.
Hosszú tekerés után végre megérkezett.
Elzsibbadt a keze, kinyújtózott,
egy pillanatra elszaladt vele a képzelet.
Győr, 2013.08.27.