Tiszteletteljes alapima
2013.08.26. 21:45
Felsőbbrendű apánk!
Az ön neve, bármi legyen az, áldást hozzon ránk,
és országa úgy valósuljon meg,
ahogy ön akarja, úgy legyen.
Akár a földön, vagy a föld alatt,
vagy a mennyei égben fenn.
Kérjük önt, adja meg szükséges táplálékunkat,
hogy gyarló testünk a lelkünket méltóan hordozhassa.
És esedezünk önhöz, hogy bocsássa meg
minden bűnünket, amely felett
ott ragyog az ön ítélő kardja.
Mi megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek.
Reményünk, hogy nem lesz apró létünk alatt túl sok erős kísértés.
Adjon lelki szabadságot minden férfinak és nőnek!
Ha ön megszabadít a gonosztól,
nem lesz több lényegbevágó kérdés.
Hiszen öné minden ország, a hatalom és a dicsőség.
Minden egyes angyala egy ember mellett posztol.
Győr, 2013.08.26.
(A keresztyén "Mi Atyánk" alapján)
Zápor
2013.08.26. 14:44
Az eső kitartóan esik, a közeli erdő szélén összevissza futkosnak a nyulak.
Nehéz szívvel nézem a fehér szikla szélén, ahogy rugdosódnak
az udvarló pajkos őzek,
és valami bennem őszintén mulat.
Odafentről az apró partifecskék, ahogy ülnek
kicsi, homokfalba vájt barlangocskáik szélén,
felmerül bennem, miért én?
Napfény vagyok, talán eső, az új remény?
Lentről nézve a hatalmas partfal soha nem szűnik meg,
bár sok ragadozó szerint lenne rá igény.
Nekik agancsuk, vagy agyaruk kemény.
Az eső alábbhagy, látszik már a vége
a sötét felhőfüggönynek, a zápor elérte
csúcserejét, és lassan araszolva elúszik a zajongó égen át.
Jó lenne még egy kis égi víz, ne legyen még vége, még ne!
De elérte célját.
Meglocsolta életet adó földközeli otthonát,
életesélyt nyújtott át.
Sötét felhő vagyok, néha esőt adok,
néha felébresztem a virágokat.
Ha tombol a kedvem, villámfényem ragyog,
fehér, kopott sziklákról nézem az emberi arcokat,
s ha elvonultam, magam mögött friss levegőt hagyok.
Győr, 2003.08.26.