Kísértés
2013.11.25. 13:17
Rámába foglalt nehéz múltként lengek,
megnyúlok az őseim kastélyfalán.
Lebegek éjszaka, itt felejtettek talán?
Lepedőbe burkoltak, és láncra vertek?
Önállótlan birka vagyok, ez egy kőkarám?
Úgy érzem, sokáig nem megyek el innen,
bár távolba látok, le van zárva az összes út.
Repülve, vagy sárban csúszva, látom, messzire nem jut,
csak akit felemel az Isten.
Győr, 2013.11.25.
Szegényes jótanács a hölgynek
2013.11.25. 01:21
Hosszan jársz a furcsa, gazos úton,
több tucatnyi fát kell még kikerülnöd.
Bírád sok lesz, de többször ítél egyszerű népi ülnök.
Gondolod, hogy amit csináltál, csúnya volt?
Ilyen bűnökért hányan ültök?
Valaki ott lépked a nyomodban, gondolataid kutatja,
bányászni akar talán.
Van, akinek feléd nyúl láthatatlan karja,
falba ütközik az ősi magány.
Szabadon dönthet minden balga,
buta ember, mert megadták nekünk
a lehetőséget, hogy ingyen éljünk, és halva
értsük meg, az élet eltűnt.
Végül nem tudok semmi mást mondani,
mint amit te is megértettél a velem eltöltött idő alatt.
Szédülve forog a jövő, a múlt kiszáradt búvópatak,
de amit nagyon akarsz, az éppen annyi,
amennyi kell, hogy megmaradj.
Győr, 2013.11.25.
Buli
2013.11.19. 01:35
Lázban áll a lábad, ég a kéz, nem érsz ma éjjel haza.
Megállni lehetetlen a dombról gurulva, ha gúzsba kötött az éjszaka.
Fények zajongnak mindenhol,
hangkutyák hada mögötted lohol.
Izzadó homlok, vigyori száj nevet,
forró a helyiség, a tömeg táncol.
Átölelik egymást, nem mondanak nevet,
egy kis ideig mindenki mindenkit szeret.
Aztán elfelejtenek mindent, ébredjenek bárhol.
Nem a belépőjegy volt a drága,
a kilépésért kell egyszer sokat fizetni.
Hosszú idő alatt épül újra mindenki világa,
míg újra megtelik a hátrahagyott semmi.
Lakóbázis, 2013.11.19.
A szerelem mélyebb természete
2013.11.18. 15:02
Szeretlek, de ki nem mondom.
Nem feltűnő, de ragaszkodom hozzád.
Harcolok érted ezernyi belső fronton,
előbb-utóbb befogad egy közös otthon,
és eltűnik közülünk minden rossz vád.
Ismerlek, de nem használok fel
semmilyen tudást, ami árthat ezután.
Szerelemharc, bolond fiatal fej,
nemigen boldogít bolondokat bután.
Sokan elmerültek, én is elmerülök,
csábítószer kábít: a nevetésed.
Komoly véleményedtől változik e részeg
világ. Semmi nem végleges, mi kőbe vésett.
- Győr, 2013.11.16. -
Fiamnak
2013.11.13. 04:19
Ott kezdődött, amikor először megszólaltál,
már jártál, és szorítottad nagyujjamat.
Mosolyogsz, ez a kép előttem marad.
Néhány lépés után érzem
az életbe kapaszkodó karmodat.
Az első tappancsjárások után repülni próbáltál,
vitorlázni az örvénylő, fényes levegőben.
Gondolatban sok álom után szállnál...
- mondta egy kis kobold, mint eltűnő gondolat.
De a szép álmod nem tűnt el mégsem.
Sokat tanulsz, és túl sok a töprengés,
egy ilyen fiatal még nem filozófus.
Ha gyenge pillanatban elér egy gonosz kés,
nem ér el a végzet, mint vörös rés,
nem leszel bukott ember, lelőtt mókus.
Lassan felnőtt leszel, és nem tudok semmi újat
mondani, és nincs is hozzá kedvem.
Mitől tarthanálak vissza? Aki rád fújhat?
Aki elvesz tőlem?
Nekem is volt fiatalkori szerelmem.
Az életed te alakítod, és az magától gyűrűzik tovább.
Talán dolgozol, talán mulatsz, vagy babérkoszorún ülsz,
néha pörögsz, vagy ájultan elszenderülsz,
mindig számíthatsz rám, melletted lesz édesapád.
Győr, 2013.11.13.