Lázban áll a lábad, ég a kéz, nem érsz ma éjjel haza.
Megállni lehetetlen a dombról gurulva, ha gúzsba kötött az éjszaka.

Fények zajongnak mindenhol,
hangkutyák hada mögötted lohol.

Izzadó homlok, vigyori száj nevet,
forró a helyiség, a tömeg táncol.
Átölelik egymást, nem mondanak nevet,
egy kis ideig mindenki mindenkit szeret.

Aztán elfelejtenek mindent, ébredjenek bárhol.

Nem a belépőjegy volt a drága,
a kilépésért kell egyszer sokat fizetni.
Hosszú idő alatt épül újra mindenki világa,
míg újra megtelik a hátrahagyott semmi.

   Lakóbázis, 2013.11.19.