Ott kezdődött, amikor először megszólaltál,
már jártál, és szorítottad nagyujjamat.
Mosolyogsz, ez a kép előttem marad.
Néhány lépés után érzem
az életbe kapaszkodó karmodat.

Az első tappancsjárások után repülni próbáltál,
vitorlázni az örvénylő, fényes levegőben.
Gondolatban sok álom után szállnál...
- mondta egy kis kobold, mint eltűnő gondolat.
De a szép álmod nem tűnt el mégsem.

Sokat tanulsz, és túl sok a töprengés,
egy ilyen fiatal még nem filozófus.
Ha gyenge pillanatban elér egy gonosz kés,
nem ér el a végzet, mint vörös rés,
nem leszel bukott ember, lelőtt mókus.

Lassan felnőtt leszel, és nem tudok semmi újat
mondani, és nincs is hozzá kedvem.
Mitől tarthanálak vissza? Aki rád fújhat?
Aki elvesz tőlem?

Nekem is volt fiatalkori szerelmem.

Az életed te alakítod, és az magától gyűrűzik tovább.
Talán dolgozol, talán mulatsz, vagy babérkoszorún ülsz,
néha pörögsz, vagy ájultan elszenderülsz,
mindig számíthatsz rám, melletted lesz édesapád.




Győr, 2013.11.13.