Éjjeliőr



Három óra, hajnal van
odakint zúg a szél
elhalt a zaj a csarnokban
kint cikázik három denevér
itt bent a csend beszél

Mesél a szemközti kis erdőről
ahol örökké hajladoznak a fák
a sűrű bokrokról, a szürke kőről
hol egy róka nézett be a nyitott kapun át

Mesél a helyről, hol régen fák álltak
s a vadállatok emlékezetében él
hogy régi otthonuk adott helyt a gyárnak
néha betévednek, néha átjárnak
ha kihajtja őket az erdőből az éhező tél

Csak a csend mesél az elterelt patakról
ki tudja, hová tűntek a halak
a mesterséges tavon sok sötét algafolt
hátramaradt békák rekedt hangja maradt

Az ég alján lassan halvány fény ébred
a tompa álmosság hirtelen elrepül
az éj sötétje átadja magát a fénynek

Hazatérek. Felmelegszem belül.



Győr, 2014.08.06.

Nem érdekel



Nem érdekel, hogy honnan származol
Nem érdekel a gazdagság és vagyon
Nem érdekel, hogy mi volt az apád
Nem érdekel, hogy ki gondol még rád

A fontos az, hogy valaki megtalált

Nem érdekel, valódi-e a mosoly arcodon
Nem érdekel, les-e egy ellenem harcoló rokon.
Nem érdekel, hogy az úttól poros vagy-e
Nem érdekel, ha rajtad a világ szeme

Nem érdekel, hogy mennyit éltél
Nem érdekel, hogy sírsz, vagy nevetsz a fénynél
Nem érdekel kicsinyes harc, vagy hősi háború
Nem érdekel, hogy milliárdnyi ember mért lett szomorú

Nem érdekel semmi, ami letűnt
Nem érdekel, hogy cipelsz-e bűnt
Nem érdekel, építesz-e szíved köré várat
Nem érdekel, hogy belém törlöd-e a lábad

A fontos az, hogy szemeidből napfény árad




Győr, 2014.08.05.

Estevárás



Lassan beköszön az ajtón a fiatal este,
aztán sarkonfordul, eltűnik, mint aki meggondolta magát.
A Nap indián maszkban, rézbőrét vörösre festve
térdre hull az ég alján, mint aki angyalt várt.

Hosszú sóhajjal búcsúzik a langyos esti szél,
minden fuvallata örök szeretetről beszél.

Még nyikorog egy fáradt hinta az üres játszótéren
-egy pajkos manó meglökte láthatatlanul-,
de már táncot járnak a csillagok az égen,
tánciskolájában a Hold keringőt tanul.

Lepihennek az ágakra a daloló madarak,
csacsogásuk hajnalban visszatér,
a levegőben zöld illatok vitorlája dagad,
a tó tündére nem bánja már, hogy facér.

Elernyed a bűvös erdő, lekókad a feje,
de életre kelnek csillogó szemű lények,
az éjszaka sötét köpenyben bebaktat a színre.
Holnapig megbékélt minden apró lélek.




Győr, 2014.08.05.

Nyár


csörgedezik az erdő hangja
susog, csobog a lassú homoki patak
a partján fekszel a fűben
halkan dúdolsz egy dalt
átrezeg a napfény szétterülő hajszálaid között

a túlparton bámul egy méla béka
készítesz róla egy közeli fotót
alig mozdul a sás, türelem
bújkál a súlyos fák alatt

lassan hűl a levegő, fakul a fény
valami elillant, elköltözött
a hőség a múltban jár
néma denevérek bújnak elő
cikáznak a víz fölött
ülök a parton, mellém bújsz
vállamra hajtod a fejed
csiklandozol, mosolyogsz
elrepült az idő



 
Győr, 2014.08.05.

Keddi hexa


Kendőzetlenül

Áll az emberi test pőrén és mogorván
felfelé néz, tekintetében kérdés.
Miért?
Csend van. Hol az az értelem, hol az az ész,
ami egy egész élet lényegét felfoghatja?

Uralom

Királyok sorsa csak az lehet,
hogy megismerik a szerelmet.
Vágtatva korszakokon át
uralnak életeket és hazát.
Képviseld, uram, mindazt, ami örök!

Víz

Maradj velünk, ne illanj el
Minden cseppedre szükségünk van
Csobogásod nyugalmat ad
Az élet nem múlik el, míg létezel

Negyedik

Negyedik napja fúj az ázott eső
Negyedik szívdobbanásomat számolom
Negyedik érzés volt a szánalom
Mi lesz a következő?

Rovátkolt barom

Millió éve uraljátok a Földet,
millió fajtátok él itt talán.
Túléltek minket.
Az ember csak étek a rovarok asztalán.

Csoda

Szemeiben ragyog az élet,
a látható fény, ami teremt és ad.
Őrizd meg neki, Uram, csak arra kérlek,
az öröklét nem fontos, ha ez a ragyogás megmarad.




Győr, 2014.08.05.