Nyár


csörgedezik az erdő hangja
susog, csobog a lassú homoki patak
a partján fekszel a fűben
halkan dúdolsz egy dalt
átrezeg a napfény szétterülő hajszálaid között

a túlparton bámul egy méla béka
készítesz róla egy közeli fotót
alig mozdul a sás, türelem
bújkál a súlyos fák alatt

lassan hűl a levegő, fakul a fény
valami elillant, elköltözött
a hőség a múltban jár
néma denevérek bújnak elő
cikáznak a víz fölött
ülök a parton, mellém bújsz
vállamra hajtod a fejed
csiklandozol, mosolyogsz
elrepült az idő



 
Győr, 2014.08.05.