Nyűglődés


Meg lehet-e szokni a magányt, és vajon miért kéne?
Sok egyedülálló embernek ez a kérdése.

Elmegy pár év, és hagyjuk, hadd menjen,
nem kell kapaszkodni a múltba.
Ha erősködünk, minden megtörténik újra,
de persze sokan hadakoznak ez ellen.

Kell az egyedüllét, és kell a társ,
néha ebből, néha abból kell a több.
Az ember társas lény, ez nem vitás,
röpke hangulatok állnak e mögött.

Odakint a levegő ismét felfrissült,
jobb lett valamivel a forró nyári környezet.
Szeretném, ha senki nem szenvedne tovább.
Szeretném, ha nem nyűglődne az, aki szeret.




Győr, 2014.08.09.

 Augusztus


csepeg a víz a fákról
hosszú délutánokat alszom át
nem árulom el, mit álmodtam
átszegtem minden szabályt

lepereg a víz a homlokomról
zöld levelek alatt tétován ülök
a régi időkben volt jól
azóta elévültek a bűnök

kettős életet él a természet
maga sem tudja, hogy pusztít, vagy teremt
mikor győz a halál, vagy az élet
és kinek melyik mikor mit jelent

nézd a fákat és nézd a folyót
élvezz ki minden jót
holnapután ki tudja, mi jön
talán a legújabb vízözön


Győr, 2014.08.09.

 

Az erősek


Ott megy a testépítő, ott megy a király, a maffiafőnök és a pápa.
Mi a közös bennük?
Ki látja?

Nem megy? Ha nem tudjátok megérteni, minden hiába.
Másmilyen a lelkük.
Nem gyáva.

Uralkodni akarnak valami felett,
győzni mindenáron.
Nem csak egy tortaszelet,
hanem maga a torta a vágyálom.

Ha ilyenekkel tartasz, és elbuknak,
te is buksz velük.
De addig is nagyobb a mozgásterük.


Győr, 2014.08.10.



 

Tisztán kell


Lásd a világot, ahogy látni akarod
Nyújtózkodj, messzire ér még a karod
De csukd be a szemed, ha nem hiszed el
Hogy a valóság csak neked énekel

Kell a könnyű játék, hogy őrizd meg magadban
Amit gyermekként vártál, azt csinálhasd jobban
Álmodban mindig újra élhesd át
Hogy nap, mint nap legyőzöd az éjszakát

Hosszan áll sok ember a semmi partján
Bámul, a végtelenre figyel
Senki nem szól hozzájuk, hogy lám
Látni tisztán kell
Tisztán kell

Nézd a világot, ha akarod nézni
Miért akadályoznánk meg épp mi
De akkor is szólunk, ha senki nem felel
Látni tisztán kell
Tisztán kell
És minden énekel



Győr, 2014.08.10.
(dsz. kézirat)

 
Jelenlét


Érzem, hogy itt vagy velem.
Illatod álmomban is kísért.
Talán ilyen a szerelem.

Ki ért egy emberi érzelmet,
amely, mint egy ősi elem
feltámad?

Lehet, hogy egy apró mozdulattal letipor a lábad.


Győr, 2014. augusztus 10.


Hárem


Borús az ég, mert lehet, hogy két nő is szeret.
Borús valóban, sötét eső lehet.
Ha a szürke ég komoly zivatart ígér,
milyen esőköpenyt vigyek magammal?
Melyik bíró áztat el, s ítél?

Hosszú léptekkel jár a mai nap,
bármelyikőtök illata ittmarad.
Talán nem is létezik egyikőtök sem.
Én sem vagyok már sehol, kedvesem.

Győr, 2014. augusztus 10.

 Állatpark

A kifutóban rikácsol néhány szürke majom
Saját farkánál messzebbre egyik sem lát
Nem hiányzik belőlük az önbizalom
Vajon túlélik-e az etetést, s az éjszakát?

Itt állunk a kapunál
Mi, az új nemzedék
Minden lélegzet csak ránk vár
Belőlünk soha nem elég

Ezt éneklik, közben kurkásznak kicsit
Hosszú szőrük büdösen lóg
Az állatkertben sok madár virít
Ők értékelik a jót

Nincsenek bezárva, mégsem repülnek el
Múltkor kiszökött pár kisebb majom
Azt hitték a gondozók, mind elszelel
Befogni nem tudják, nincs olyan hatalom

Pár kószáló nap múlva
Önmaguktól mentek vissza

Győr, 2014.08.11.

 Szavak

Bízhatsz a leírt szó erejében
Mert hatni fog, de nem biztos, hogy igaz
Nem csak az író emberé az érdem
Ha szívet talál az elszabadult vigasz

Számolatlanul köhögjük ki szavak hadát
Vak érzelmünk csak néma angyalt lát
Ne higgy el mindent, amit mondtak
Meghamisítható a holnap

Győr, 2014.08.11.


Mottó


Éjjelente verset szülök,
elkerül az álom.
Ettől kicsit megőszülök,
de mégis kívánom.


Győr, 2014.08.11.


 

Meskete


Messzi tájon, túl az Óperencián,
hol a völgyben bűvös patak csörgedez,
pompázik egy tarka kert, s vidám
csilingeléssel mosolyerdőt növeszt

Él itt egy elvarázsolt királylány,
fekete kutya képében halkan hegedül,
udvarhölgye hat tarka macska, tán
soha nem hagyták szomorkodni, egyedül

A kerítés kolbászból kanyarog,
a házikó mézeskalács téglákból épült,
a boldogságot zsákban hozza gyalog
a postás. Bárkit szívesen látnak vendégül.

A ház úrnője egy tünemény,
néha eltűnik, de inkább otthon van,
mosolya kedves és szerény;
dolgos kezű, vagy csak ül a fotelban

Hogyha éppen kedve szottyan,
csinál egy-két kis esőt,
s hűs szelet nyári napokban,
igyon, s hűsöljön a föld

Suhint egyet, s a szegény ember
gazdaggá lesz, nem vitás,
ujjat húzni senki nem mer
vele, csak a barboncás

Arany szíve egészséget
hint szerte a világon,
szivárványszín ifjú lelke
segít minden baráton

Csodakertben apró házak,
kis tündérek rá vigyáznak,
este világító lények,
ünnepét ülik a fénynek

A magány elkerüli régen,
élete nyílt, nem rejtély, talány,
ezüstporként libben át az égen
a varázslatos Fehér Boszorkány


Győr, 2014.08.11.

 
A kincs


Egy ládika kallódik valahol
Zárva, vagy nyitva a teteje?
Tartalma súlyos, ne nézz bele
Aki ellopta, meglakol

Egy nem túl díszes fadoboz
Cipeltem végig vándorutamon
Mit egy galád ember eloroz
Ha ébren vagyok, nem hagyom

Kábultan nézek, forog velem a világ
Egy kis kulcs még a nyakamban lóg
Valami nincs rendben, mondja, aki lát
Soha nem felejtem el a jót
El sem hiszem, hogy máshol lehet
Legdrágább kincsem, a szeretet



Győr, 2014.08.11.



Bűvölés


Sziszegve hipnotizálja az állat az embert
Az ember pedig irányítja az állatot
Túl messzire menni egyik sem mer
Érzékeny, kiegyensúlyozott állapot

Száll a fúvós hangszer hangja
A pikkelyes másképp hallja
Figyeli a közönség
Nekik semmi nem elég
Ha az állat odakap
Akkor lesz teljes a nap
Két kis véres lyuk marad



Győr, 2014.08.12.

 

Ahol a szeretet lakik,
ott lakik mindenki lelke,
csak az útjelzőtáblákat
valaki összekeverte.

Meglásd, nem lesz sok öröme benne.


Győr, 2014.08.09.

Idv-nap



Ünnepet ülnek odakint a réten,
kutya, macska, nyúl, sőt, a róka is eljön.
Három liba megjelent a faluvégen,
vidám csacsogás száll az egész erdőn.

Ünneplik, hogy süt a Nap,
de nem perzsel úgy, mint a tűz,
hogy keserű zápor nem szakad,
s az ember senkit el nem űz.




Győr, 2014.08.09.

Csók



a szigeten ülünk egy padon
a kis fahídon nemrég jöttünk át
nincs hideg, de borzongok
már szürkül az ég, mindjárt este lesz
igyekezni kell, jönnek a szúnyogok
virágillat szálldogál
a tóban felcsobban egy hal
mintha közelebb húzódnál
kardigánod összébb gombolod
már nem tudok mit mondani
kibeszéltünk ezer témát ma
hosszú nap volt, de jó
lopakodik az éjszaka
érzem az illatod, még mindig friss
levendula-szerű
válladra teszem kezem
közelebb hajolok
érzem ajkad
édes nedű




Győr, 2014.08.08.

Árnyékban



"Ki ismeri a sorsát előre?
Ki tanítja meg a szenvedélyt félni?
Senki, se nő, se férfi.
Képtelen rá.
Nem menekülhet előle."

(N.T.)


Merészen les ki a patkány a lyukból,
nem tudja, hogy vadászik rá
egy bagoly, figyeli magasról,
hirtelen rástartol,
a rágcsáló így válik zsákmánnyá.

Mi is kifelé nézünk, sokan,
életünk szűk, biztonságos lyukából.
Önként nem adjuk fel a kényelmet,
míg felénk nem rohan
a végzet ragadozó képében.
A pánik menekülni meggátol.

Sikátor az élet, az árnyékban állok,
azt gondoltam, így nem vesz észre senki.
Csavargóként várnak városi sakálok,
azt üvöltik, ideje elmenni.

Valóban, mire várok?

Odafent az égen két bagoly kering,
az egyiknek már rég nem kellek.
Elbújjak, vagy nézzek szembe megint
a végzetemmel, rettegésem mellett?

Reggelre üres lett a sikátor,
a megmaradt bagoly elrepült magától.




Győr, 2014.08.08.