Árnyékban



"Ki ismeri a sorsát előre?
Ki tanítja meg a szenvedélyt félni?
Senki, se nő, se férfi.
Képtelen rá.
Nem menekülhet előle."

(N.T.)


Merészen les ki a patkány a lyukból,
nem tudja, hogy vadászik rá
egy bagoly, figyeli magasról,
hirtelen rástartol,
a rágcsáló így válik zsákmánnyá.

Mi is kifelé nézünk, sokan,
életünk szűk, biztonságos lyukából.
Önként nem adjuk fel a kényelmet,
míg felénk nem rohan
a végzet ragadozó képében.
A pánik menekülni meggátol.

Sikátor az élet, az árnyékban állok,
azt gondoltam, így nem vesz észre senki.
Csavargóként várnak városi sakálok,
azt üvöltik, ideje elmenni.

Valóban, mire várok?

Odafent az égen két bagoly kering,
az egyiknek már rég nem kellek.
Elbújjak, vagy nézzek szembe megint
a végzetemmel, rettegésem mellett?

Reggelre üres lett a sikátor,
a megmaradt bagoly elrepült magától.




Győr, 2014.08.08.