Játszottunk egymással, pedig lehetett volna bármi
ma már mindenhez túl késő
hogy tudtunk az eséllyel így elbánni
az idő nem megértő

Játszottunk saját életünkkel
hosszú, nehéz éveken át
sok igazi élmény oly gyorsan tűnt el
mint megannyi jóbarát

Az ember mit talál, ha többé meg nem látja
a szavak mögé végleg mi rejtőzött el
ha nem él, csak falak közt, s idegen családja
nem lát több ismerőst, sem távol, sem közel

Hát fordulj meg, míg be nem zárult a kapu
rugdosd szét a masszív barikád köveket
kezedben van a végső, elfelejtett adu
bár utálod a világot, a világ téged szeret

Győr, 2014.12.18.

Tegnap, a temető felé menet
szürke felhők vonultak át
madárraj húzott el fejem felett
többezer károgó sötét madár

Minden nap látom, negyvenöt éve
csapdosva vitáznak napnyugta előtt
harcias csipkedő néha utolérte
s várnak rájuk a vízparti erdők

Nem néztem fel, nem lestem az égre
szerencse, vagy akár áldás is lehet
szemhéjamat valami elérte
s arcomról pattant le a légi lelet

Végül kabátomon pihent az ajándék
nem mondhatnám, hogy feldobta utam
jobb meglepetést szívesebben látnék
megköszöntem, letöröltem ugyan

Már biztos vagyok, hogy fent is van élet
valóságos, mit ott látok, s érzek
nem délibáb, ami szíven talál
örökké vonul az egymillió madár

Győr, 2014.12.18.

Vastag kenyérszelet az élet, száraz már az alja,
vékony felvágottként barnul sorsunk rajta,
megenni már nincs kedve senkinek,
kidobni pazarlás, soha nem teszünk ilyet.

Holnap talán erre jár egy éhes kóbor kutya,
sovány oldalában ott a fájdalom.
Fél, mert sokat verték, és inkább elfutna,
de éhezve nem élhet igazán szabadon.

Egyedül sétál az utcán a felpuhult álom.
Szemei körül sötét karikák,
előre néz, mereven és vádlón,
nem árulja el, hogy valóban mit lát.

Megszürkült képek, festmények, fotók,
motívumaikba boldog évek bújtak,
régen mázolt falon mindegyik ott lóg,
megtagadva a fiatalt, az újat.

Láncait rázza a béklyózott világ,
újra gyullad, igen, a régi fáklyaláng.
Felfelé nézz, nem vagy egyedül,
szárnyas múzsád, lásd, ott fent repül.


Győr, 2014.12.15-16.

egy ismeretlen városban
kóborol eltévedt lelked
az utcák szelesek, piszkosak
a falak viharvertek

nincs útjelző tábla, nincsenek házszámok
sehol nincs egy útbaigazító ember
csak az üres buszmegállókat látod
a gaz, az ecetfa minden rést felver

gyere hát haza, meleg kandallóval várlak
lesz sült hús is, még ki sem hűlt az ágyad
hol kóborolsz, mondd meg, kedvesem

választ sem a sikoly, sem a csend nem ad nekem


Győr, 2014.12.14.