Tegnap, a temető felé menet
szürke felhők vonultak át
madárraj húzott el fejem felett
többezer károgó sötét madár

Minden nap látom, negyvenöt éve
csapdosva vitáznak napnyugta előtt
harcias csipkedő néha utolérte
s várnak rájuk a vízparti erdők

Nem néztem fel, nem lestem az égre
szerencse, vagy akár áldás is lehet
szemhéjamat valami elérte
s arcomról pattant le a légi lelet

Végül kabátomon pihent az ajándék
nem mondhatnám, hogy feldobta utam
jobb meglepetést szívesebben látnék
megköszöntem, letöröltem ugyan

Már biztos vagyok, hogy fent is van élet
valóságos, mit ott látok, s érzek
nem délibáb, ami szíven talál
örökké vonul az egymillió madár

Győr, 2014.12.18.