Vastag kenyérszelet az élet, száraz már az alja,
vékony felvágottként barnul sorsunk rajta,
megenni már nincs kedve senkinek,
kidobni pazarlás, soha nem teszünk ilyet.

Holnap talán erre jár egy éhes kóbor kutya,
sovány oldalában ott a fájdalom.
Fél, mert sokat verték, és inkább elfutna,
de éhezve nem élhet igazán szabadon.

Egyedül sétál az utcán a felpuhult álom.
Szemei körül sötét karikák,
előre néz, mereven és vádlón,
nem árulja el, hogy valóban mit lát.

Megszürkült képek, festmények, fotók,
motívumaikba boldog évek bújtak,
régen mázolt falon mindegyik ott lóg,
megtagadva a fiatalt, az újat.

Láncait rázza a béklyózott világ,
újra gyullad, igen, a régi fáklyaláng.
Felfelé nézz, nem vagy egyedül,
szárnyas múzsád, lásd, ott fent repül.


Győr, 2014.12.15-16.