Játszottunk egymással, pedig lehetett volna bármi
ma már mindenhez túl késő
hogy tudtunk az eséllyel így elbánni
az idő nem megértő

Játszottunk saját életünkkel
hosszú, nehéz éveken át
sok igazi élmény oly gyorsan tűnt el
mint megannyi jóbarát

Az ember mit talál, ha többé meg nem látja
a szavak mögé végleg mi rejtőzött el
ha nem él, csak falak közt, s idegen családja
nem lát több ismerőst, sem távol, sem közel

Hát fordulj meg, míg be nem zárult a kapu
rugdosd szét a masszív barikád köveket
kezedben van a végső, elfelejtett adu
bár utálod a világot, a világ téged szeret

Győr, 2014.12.18.