Elszántság
2013.08.11. 02:37
Hatalmas szakállú, őszülő hajú ember ment az út mentén.
Hátizsákja, egy régebbi katonai málhazsák billegett léptei ritmusára jobbra-balra.
Bizalmas információkat, titkokat hozdozott magával, és biztos ma is tartja
esküjét, titoktartási nyilatkozatát, szegény.
Egy nagyobb fa mellett megállt, lerakta a zsákját.
Zöld folt a hatalmas szederfa alatt.
-Valószínűleg nem látom ma a kárát...
Dörmögi magában, leheveredik, elszunnyad kicsit.
Úgy tervezte, tovább megy, de ellepte a hűvös alkonyat.
A sors úgy hozta, hogy reggelig maradt.
Az éjjel pár percre életre keltek a titkok.
Néhány pillanatnyi éles, kemény talány,
ami álmaiban sokat érő ipari és szellemi birtok.
Ellenségei mindig felbukkantak itt-ott,
és mivel senkiben nem bízott, súlyos kísérője volt az önként vállalt magány.
Maga sem tudta, hogy ő vajon egy nyomorult senki-e, vagy regénybeillő vagány.
Másnap ismét eljött a szokásos merevizmú hajnal.
Fehér párák szálltak a szederfák fölött.
Feltápászkodott. Nyúzott, barázdált benyomatú arccal
nézte, ahogy körözött felette valami visító ragadozómadár.
-Nahát, ez is valami prédára vár...
Evett a szakállas egy marék émelyítő szedret,
szomjas lett tőle, ivott bádogkulacsából.
Tovább ment. Messze jutott a poros út mellett.
Tudta, hogy úticélja van, nem csak úgy barangol.
Szembe jött egy konvoj, nyolc szürke autó.
Hatalmas port árasztott a nyári száraz út.
A szakállas egy kicsit eltűnődött,
aztán mélán lerakta hátizsákját az útra az autók előtt.
A robbanás után csupaszak lettek a közelebbi fák, és rút,
fájdalmas rikoltozással szállt el egy megperzselt keselyű.
Gőzölgő, beomlott kőperemű kút
árválkodott a rozsdaszínű út mellett,
és elszivárgott a szétlyukadt bádogkulacsból az életben tartó nedű.
Győr, 2013.08.11.
Szerelmem, Dina
2013.08.11. 00:06
Félálomban írom bágyadt, ostoba soraimat,
Edina nevű ideges nőhöz vagyok hű.
Egy indulatos levél, és a belső szimat
felzaklat, és elhivat,
hogy rögzüljön néhány új betű.
Rémálomban álmodtam, hogy a gyűlölet
minden emberi érzést elfeled.
Két álomban álmodott a kék madár,
hogy a boldogságra nem önző kalitka vár.
Győr, 2013.08.08.
Túlélet
2013.08.08. 10:53
A kérdés egyszerű, és csak ennyi:
Láttál-e már bűzös kazamatában kis egereket vidámnak lenni?
Cincognak, szaglásznak, míg a hátuk bőrét eszi a tetű.
A saját hálóhelyéhez minden apró rágcsáló hű.
Viselkedésük félig ösztönösen őszinte, félig pedig mű.
Ha megtalálja valahol azt a minimális falatot,
amit valamelyik részeg hajléktalan otthagyott,
talán átél egy nyomorult, de kielégült napot.
A jóllakottság érzése szinte felsőbbrendű derű.
Amelyikük vesztes, az holnapra már halott.
Győr, 2013.08.08.
Ju ünnepére
2013.08.08. 08:42
A névnap és a születésnap jámbor babonaságok.
Nem az a fontos, hogy mikor születtünk, vagy mi a nevünk.
Cselekedeinkkel szállhat ránk vidámság, áldás, esetleg gonosz átok,
a végső ítéletre mindenképp ruhátlanul, tisztán megyünk.
Ha megfogod valaki kezét, és esetleg valakit eltűrsz,
hogy a jövőnek, gyermekeidnek jobb legyen,
ha megragad valami belső tűz,
és nem tudod, milyen erő űz,
mindig lesz alattad egy perem,
ami megtart, mint egy őrangyal.
Énekelj mindig tiszta hanggal!
Mondhatnám azt, hogy "védd meg őket, Istenem"
...de nem mondom, nem teszem.
Más dönti el, hogy jó szívvel, vagy haraggal
érzelem, vagy értelem
határozza meg, hogy éjjel lesz-e a szívedben, vagy nappal.
Győr, 2013.08.08.
Vonat és szekér
2013.08.08. 02:53
Halkan kel fel hajnalban a mondanivaló.
Csendesen súgja egy angyal a fülébe, mi a jó.
Egy gyorsvonat száguld, és egy pónilovas szekér a földúton egymás mellett.
Beborítja a hangzavar az egyiket, és pár embert a vastag por is ellep.
Gyorsan-hamar és hatékonyan marad mögöttük az út,
kinek a natúr porszipákolás, kinek a nagyobb sebesség kellett.
A vonatban ülők alszanak, álmukban zümmög a múlt.
Korszerű karavánok ma már a szerelvények.
Beépített sivatagokon biztonságosan suhannak át.
Kortalan utasok utaznak nap mint nap, s a lényeg,
hogy útközben végigálmodják a rögös életút porát.
Munkába, vagy haza?
Vagy csak egyszerűen, laza
kocsmázás, vagy udvarlás a szekérút?
...hogy melyik utazónak mennyit ér a szava,
nem a mozdonyvezető, vagy a kocsis dönti el.
Úticéljáért az utas önmaga felel.
Az számít, hogy végül hova jut.
Győr, 2013.08.08.