Halkan kel fel hajnalban a mondanivaló.
Csendesen súgja egy angyal a fülébe, mi a jó.

Egy gyorsvonat száguld, és egy pónilovas szekér a földúton egymás mellett.
Beborítja a hangzavar az egyiket, és pár embert a vastag por is ellep.
Gyorsan-hamar és hatékonyan marad mögöttük az út,
kinek a natúr porszipákolás, kinek a nagyobb sebesség kellett.
A vonatban ülők alszanak, álmukban zümmög a múlt.

Korszerű karavánok ma már a szerelvények.
Beépített sivatagokon biztonságosan suhannak át.
Kortalan utasok utaznak nap mint nap, s a lényeg,
hogy útközben végigálmodják a rögös életút porát.

Munkába, vagy haza?
Vagy csak egyszerűen, laza
kocsmázás, vagy udvarlás a szekérút?
...hogy melyik utazónak mennyit ér a szava,
nem a mozdonyvezető, vagy a kocsis dönti el.
Úticéljáért az utas önmaga felel.
Az számít, hogy végül hova jut.


Győr, 2013.08.08.