Legalább huszonnégy órája aludnom kellene,
így lett volna korrekt a biológiai órám szerint.
Amennyivel megerőszakolom a természetes lelkiismeretem,
annyi időt levon ő a működésemből megint.

Ébren lenni jó, de az álmokat is szeretem,
visszatérni egy helyre szinte soha nem sikerül.
Amikor minden álom elkerül,
a kemény valóság a szoba sarkából világít nekem.

Az üvegszemű plüssmaci a sötétben láthatatlanul legyint.
Mikor végre elalszunk, ő fekszik a paplanomon felül.




    Győr, 2013.12.12.