Májkrémért nyivákolt a sovány, barna macska.
Éhes, nem tanult meg egeret fogni.
Mindig a gazdájától kapott enni, és hagyta,
hogy simogassák, mert ő egy kedves, megszokott házi holmi.

De eljött a törés, eljött az a nap,
amikor a gazdáját agyonlőtték.
Azóta a kandúr magányosan, éhesen marad,
gyakran megijed, messzire szalad.
Életének színtere mindennapos lőtér.

Törődjünk-e egy ilyen állattal?
Körülöttünk túl sok kóbor macska bujdokol,
szenvedéseikért mindenki mást okol.
A kandúrnak nem jön el a következő hajnal.



  Győr, 2013.08.18.