Itt vagy hát. Vártalak.
Régen álmodtam róla, hogy eljössz egy napon.
Homályban állsz... fejeden arcodat árnyékoló kalap.
Illatod olyan, mint az ősi afrikai vadon.

Tudtam, hogy megjössz, ahogy az ősz
beköszöntött minden kiszámítható évben.
Ajándékaidat soha nem fogadtam el, és nem kértem,
hogy velem egy lélegzetnél tovább elidőzz.

Tudom, hogy ott voltál máshol is, amerre jártam,
de soha nem láttalak, nem voltam kíváncsi rád,
viszont most érdekelsz. Ki volt az apád, s anyád?

Csak állsz csöndben, és nem válaszolsz.
Egy kicsit hasonlítok rád.
Megkönnyebbültem. Nem baj, ha nem szólsz.
Egyikünket sem terhel komoly vád.

Vártalak, hát eljöttél. Itt térdelek a porban.
Nézlek, de nem látlak igazán.
Szívem helyén izzó kazán,
egy régi kérdés gyötör.
Szárnyaid fehér tollasak-e, vagy csapkodó csupasz szürke bőr?





   Győr, 2013.12.25. 3:14