Kérés nélkül
2020.09.12. 10:44
Ázott képet fest az éjjel
Nedves tenyér, dőlt betű
Napra szóló engedéllyel
Kis világa egyterű
Pótszeres kávéban üvöltő jellem
Áhított reggelit mérgező szó
Felborult hokedlit sarokba tettem
Törvényben ásít a helyénvaló
Kimentett fuldokló csavargók vére
Lázadó színpadon időd szabad
Áruló bohémnak sovány testére
Kátrányba áztatott lúdtoll ragad
Távozó császárnak ki adhat enni
Kórusban csaholhat tízezer eb
Tétován szárnyal a változó semmi
Kiosztott lapokon végső szerep
Repedő deszkákat rendező bámul
Betonból épül egy rozoga ház
Megfagyott súgógép reszket és hátul
Legújabb csapatod szakmát aláz
Tátongó manézson lovasok dúlnak
Nyílzáport szenvedő vetített kép
Sakkozó parasztok mutatnak újat
Döntetlent játszik, ki mezőre lép
Ázott arccal szép a hajnal
Zenét álmodik belül
Kérés nélkül csendszavakkal
Kacsint, aztán elrepül
2020.
Az angyal
2019.06.02. 14:40
Sorompók merednek elborult égnek
Játékos villámok rebbennek szét
Illatod mákony, vagy néha beléndek
Ládánkban űr van és némi szemét
Faragott ceruzát lóbál a jelen
Visszhangos műhelye sovány vagyon
Arcokat rajzolgat, gyümölcsöt terem
Torz képet satíroz papírlapon
Jegenyék merednek áradó vízre
Félember horgászik, hullámot lát
Halászlé rotyoghat, csípős az íze
Estére elkél az esőkabát
Túloldalt váratlan kacagás támad
Szerelmes párokat csábít egy kéj
Csukd be a szemed és nyisd ki a szádat
Hallgatlak, hallgatlak, kérlek, beszélj
Kémények merednek erőmű szélén
Lapuló füstöket tükröz a tó
Sámliján pihenve álmosan két vén
harisnyát stoppol az Örökvaló
Villamos kocsikon döcögő napok
Kicsorbult tányéron édes falat
Látod-e glóriám, örökké ragyog
Lázadó börtönben mindent szabad
Mennyből az angyalka eljött a földre
Légies küldetés, ördögi kör
Közmunkás szerszámát kapta örökbe
Mélabús mosollyal utcát söpör
Győr, 2019. 05. 31.
Rabok
2013.10.23. 01:38
Heveny érzelem taglózza le néha a higgadt embert.
Menekül, de nem tudja, hogy merre jut.
A hétköznapok magányából nem mer
ádázan lázadni, mert minden megszokása messzire fut...
...vagy helyben jár.
Láthatatlan foglyok mennek az agyagos, ragadós úton,
képtelenek letérni se jobbra, se balra.
A megrögzött szokásoknak eltűnt az emberi arca.
Vagy ki tudja már?
Tegnap sem volt, ma sem lesz újabb váratlan halál.
Sok rab hosszú sorokban menetel reménytelenül,
csak összekapaszkodni tudnak, talán elbírják egymást.
Néhány nagyon fáradt ember megszokásból leül.
„Ha meghalt a társad, legyen erőd, hogy elásd!”
Szegény érzelem ingatja a szikkadt emberi lelket,
de aki erős, bármilyen szénakazalban megtalálja az elveszett tűt.
Gazdag érzésekkel táncol vidáman, és kerget
megszokott álmokat, akit belülről minden régi szokása fűt.
Győr, 2013.10.23.
Menetelés a hegyre
2013.10.13. 20:38
Most nincs jó megoldás, komoly konfliktusra van esély,
van, aki meghátrál, van, aki felveszi a harcot.
Háború bomlaszt minden nap, bár béke van, ne félj,
egésznapi küzdelmed nem torzítja régi arcod.
Sokszor futhat neki egy őszinte katona,
de valamikor valahol várja végső otthona.
Van-e jó válasz odaát, ahogy itt várod?
Vár-e hosszantartó, ízletes lakoma?
Mi kell, hogy igazi életreményt vélj,
hogy ne legyen többé senki halotti tora?
Dörög az ég, és egyre nehezebb a fegyver.
A nedves levegőt szétszabja a villámtűz, és űz tovább.
Régi puskákban víz áztatta szét a gyújtó kovát.
Szembeszállni az égzengéssel katonaember nem mer,
elbújik, kaparva keresi a szülőföld porát.
Ha van jó stratégia, az ott mered fönt a sziklás hegytető
minden harcos fölött, akár férfi, akár nő.
Onnan nincs több gyaloglás, nincs több álom.
Felhőbe öltözik a csúcson a várrom,
ködbe veszik a jövő.
Győr, 2013.10.10.