A földet túrva, élelem után kutat
nap mint nap egy fekete, szőrös test.
Nem látja, csak érzi, mikor leszáll az est.
Bezárul fölötte a földfurat.

Nem számít nappal, hogy süt-e a Nap,
csak annyiban, hogy meleg lesz-e a föld.
Ha nem, vackában ledermedve marad,
több hetet csöndes álmaiban tölt.

A földben bújva keres naponta sok utat
megannyi ébren élő bolond.
Nem látnak semmit, csak amit folyton kutat
a félálomban kaparászó sokezer vakond.



  Győr, 2014.01.18.

-

-

-

Ettem, ma már nem támadok rád.
Sétálhatsz mellettem puskáddal válladon.
Mögöttem burjánzik, megvéd száz mérföldnyi vadon,
védett állat vagyok, azt mondták.

Sokáig féltem a bozóttűztől,
de lehűtötte bőröm a ködös, hűs éjszaka.
Menekültem tőled, de újratöltött csillogó
fegyveredből nekem szólt az Örök Éj Dala.



  Győr, 2014.01.18.

-

-

-

Ha hívsz, mennem kell. Tudom,
mindig süppedős ösvényen járok.
Nem adtál térképet, melyik úton
gáncsolhat el egy váratlan árok.

Ha vonzol, maradok, de ha űzöl, mint vadat a tűz,
melegségedben soha nem maradhatok szűz.

Ha kérsz, megteszem, amit kell.
Nem érdekelnek a személyes károk.
Valójában már semmire nem várok,
de jól látom, amit hiszel.

Meghívtál, elindultam az úton.
Elkísérnek a bárányok és a portyázó ragadozó hadak.
Megyek utánad, ahogyan bírom,
nem számolom, hányat lépek, nem nézem, ami mögöttem marad.



   Győr, 2014.01.15.

Az asztalos három asztalt faragott egyidőben.
Mesterműveket akart csinálni, mert ő sem
szeretne eltűnni kézzelfogható nyomok nélkül.
Tudta, hogy így, vagy úgy elkészül,
van ideje bőven.

Az első asztal díszes volt,
keményfából faragta nagy küzdelemmel.
Gondolta, tartós lesz, és sok nemes ember
üli körül ünnepnapokon a középre tolt bútort.

A másodikat parasztoknak szánta.
Szögletes lett az asztal, és egyszerű.
Gyalulás közben felébredt régi álma,
hogy befejezi az egészet már ma...
Aztán lazán legyintett; arcán együgyű derű.

A harmadik asztalnak szánt farönkök előtt
fejét aggódva vakarta.
Túl puha a faanyag, előbb szárítani kéne még.
Van-e tartalékban elég keményfa,
ami mindenre elég?

...aztán végül összevágta nagy fejszéjével az összes fát.
Este mulatott, csapott egy sírós-vidám tort.
Zsákokba rakta a pozdorját,
eladta a bútorgyárnak, épp arra járt.

Továbbment, nem kesergett azon, ami volt.




Győr, 2014.01.11.