Idáig sem volt könnyű,
ezután sem lesz nehéz.
Boldoggá változhat valami szörnyű,
vagy elrepíthet szárnnyá álmodva néhány kéz.

Ha félsz, kapaszkodj a földbe, gyökerek
őrzik a biztonságot, amíg lehet.
De ha mersz, kockáztatsz, valamit nyerhetsz is.
Esetleg könnyen megnyered.

De ne légy túl merész.

Jól éltél, és sokat néztél a fénybe,
ujjaidon szaporodtak az arany gyűrűk,
mint ahogy a tavaszi fecske vont félre
pár gallyacskát a fészkéhez, amit nyárig, sokáig gyűjt.

Néha hosszan töprengtél, hogyan tovább.
Néha nem segít a józan ész.
Néha ellentmondásosan a fagyos űr fűt.
Néha lelki pusztaságban fagy le egy csupasz láb.

Úgy békélj meg önmagaddal,
hogy mindent hibátlanul adhass át.




Győr, 2014. március 30

1.

Filozófia

Ha marad a fokhagyma, illattal áld, vagy bűzzel elűz?
Ha marad a hajnali dér és fagy, hol melegít a központi fűtés,
vagy egy távoli tábortűz?
Ez nem kérdés.

Ma marad, de itt hagyna, aki minden forróságért küzd.

Búcsúzni, és mindig megtalálni valakit újra, meg újra lehet.
Senki nem korlátoz. Sem a képzelet,
sem a valóság elgondolt, túlzó árnyai.
Minden élet-szelet
itt van egy kézben.

Minden az, ami.

2.

Intelem kemény férfiaknak

Egy csúzli a saját szemedet lövi ki,
ha épp rosszkor szakad el a gumi.
Gyermeket is nyerhetsz majd így egyszer,
vigyázz, hogy bánsz a kezeddel.

Különben nagy lesz a rumli...

3.

Fekete-fehér múlt, és jövő

Árad a fény, és nincs akadálya,
eljött a tavasz, és mindenki boldog.
Valóban így van? A sötétben várja
a Pincelény, a Pincelány párja
a hajnali ködöt.

Ördögöt ma már nem álmodik senki.
A huszonegyedik században szabad a pálya.
Más félelmek, és másfajta boldogság
tesz egy embert, hogy átlagos legyen, vagy lökött.





2014. március 30.

"Sírok, mégis élvezem ezt a napot.
Kínok gyötörnek, de nem a testemet.
Álmodom az erőről, ami eltemet,
valamilyen ismeretlen nagy lény vívódónak szabott.

Ő eleve mindent megkapott,
amit szeret."

Farmerkabátos emberek kapaszkodnak a buszon.
Jobbra-balra dől a kanyarban a jármű.
Kicsiny elátkozott lélekként a vastag ablakot bújom,
a kín és a boldogság egymáshoz mindig hű.



Győr, 2014, március

A fájdalom...
Néha fáj nagyon.

Eltompítja a képzelet.
Álmodik a nyomor mindent, amit csak lehet.

Egy vád erős hatalom:
más rovására épít,
és gondolatban könnyebb lesz itt
a saját túlélő szabadalom:
kisemberek, gyermekfészekalom...

...de van vadnyugat, és a mindig ellenkező kelet,
menekülni ezerfelé lehet.

Északra, vagy délre?
Forró sivatagba, csikorgó jégbe
fagyasztva remélni az újabb esélyt.

Mínusz húsz celziusz alatt a túlélést ne reméld.

A hód fát rágni, és vízben úszni szeret.
Sokáig bírja a viharos felszín alatt,
kiszagolja, ami neki élvezet.

Megesz, vagy  megrág mindent, ami megmaradt.



Győr, 2014.02.28.

Mikor kell visszavonulnom?
Amikor fel kéne adnom önmagam harcálláspontjait?
Mekkora túlerővel kell felvennem a harcot,
hogy egy bátornak tűnő arcom megmaradjon a lövészárkokban itt?

Mekkora tűzerővel kell rendelkeznem,
hogy egy alkalmi légoltalom
hatékonyan megvéd, és közben nem hagyom,
hogy a beosztott katonáim
nem lázadnak fel, nem lőnek agyon?

Meglátom-e, hogy ki lázad ellenem?

Nehéz döntéseket hoztunk a háborúban,
vidám percek voltak, amikor elaludt minden tűz.
Most már magunk sem tudjuk, mikor zajlanak harcok.

Lehet, hogy a béke időnként keményebb rabláncra fűz.



   2004.02.26.