Valami kotyog a vizesdokkban.
Rozsdás halászhajó lehet,
kipányvázva, elhagyottan.
Régesrég megérkezett.

Valaki sétál a fedélzeten,
sötét lámpa alatt megáll.
Öngyújtó villan hirtelen,
fénye gyűrött cigit talál.

Valahol megszólal egy sziréna.
Kicsit kínlódik, aztán újra csend lesz.
Biceg az éjjel, bal oldala béna,
kopott némafilmet rendez.

A tenger fölött nehéz párák szállnak.
Dokkjaiban kushad a jövő,
szürkesége hajnalban szétárad.
Alszik, alszik minden kikötő.

2016. május

Semmit ne mondj, csak nézz a szemembe.
Szépet hazudok újra, meg újra.
Kitartó hűség, vagy örök kelepce,
önáltatás egy mosolyba bújva?

Semmit ne mondj, csak érintsd meg arcom.
Feloldódunk-e szürke magányban?
Elvérzünk halálos cicaharcon?
Gyűrött, vetetlen, hideg ágyam.

Semmit ne mondj, már indul a vonat.
Gyorsulva tágul a csendes világ.
Ki hallgatja szótlanul hangodat?
Ruhátlan lelkedbe vajon ki lát?

2016. május

Neked susog ma is a parti nád
Hosszú csókok, ciripelő nyáréjszakák
A te illatod száll még a horgásztó fölött
Bár a nyolc hattyú azóta elköltözött
És a békák hada is másképpen brekeg
A tóban fürödni régóta nem lehet
A nádasban valami portyázik éjszaka
Még hallatszik távolból a nagyharang dala
Mikor a felszínen a hullám végigrohan
Egy sikló ficánkol előttem boldogan
A sötétlő vízben újra lábam áztatom
Felettem ragyog arcod egy fénylő csillagon

(második változat, klasszikus gitár)

Dorian ismét bűnbánatot tart
Szabályosan megalázza magát
Később rájön, a bocsánat kihalt
Sokkal jobb bölcsességet talált

Dorian bújik a falon túl
Lenéz a furcsa csatatérre
Emlékszik, valami feltolul
Le kellene ugrani végre

/ Dorian nem ugrik, és nem marad fent
Dorian még nézi a végtelent
Dorian szorítja fáradt karomat
Eressz el, mondom, maradj önmagad

Dorian a füvön egyedül táncol
Megszédül tavaszunk illatától
Dorian itt ül ágyam szélén újra
Remélem, szemét helyettem lehunyja /

2016. április 25.

Édes gyümölcsünknek savanyú a héja
Fanyar életünk az Éden maradéka
Hol rontottuk el

Voltunk túl merészek, lettünk gyáva nyulak
Szolgáltunk jó gazdát, elátkozott urat
Ki mit érdemel

Hittünk igazságban, megadtuk az árát
Számos testvérünknek törték el bokáját
Követtük a jót

Nem tudtuk, hogy merre tündököl hazája
Nem tudtuk, hogy ő is a megváltást várja
Sötét éjjel volt

Markunkban a magány rücskös vándorbotja
Köpenyünket kemény téli szél csapdosta
Nem várt ránk család

Ablakrésben gyertya, kőfalú kolostor
Vasalt ajtó nyílott, kaphatunk a jóból
Urunk megtalált

Kopott ujjú zekénk csuhára cserélte
A közöttünk lakó emberséges béke
Szombat hajnal volt

Dalos hálaimát hallgattak a falak
Mindent megtettünk, hogy visszhangozhassanak
Előbújt a Hold

2016. április 21.