Mikor arcod mellemen pihen
Mikor izzadságunk eggyé vált
Pár percig még elhittem
Így győzzük le a halált

Mikor szorítjuk egymás kezét
Izzó levegőd fülembe lehel
Talán egy angyal szállt beléd
Sokáig halkan énekel

Mikor lehull a gyűrött paplan
Mikor egy párna sem fontos már
Józan eszemet rég elhagytam
A reggel meztelenül talál

Amikor forró kávé éget
Legyen a csend az utolsó
Búcsú ölel, a reménységed
Élni, élni, élni volna jó

2016. április