– Térdre, de azonnal! – ordít rád az Élet.
Megdermedsz egy fázó pillanatra.
Legbelső ösztönöd hirtelen feléled,
szolga lelked rögtön cserbenhagyja.

– Élj a hatalommal! – súgják erős hangok.
Oldalra vetődhetsz, vár a fedezék.
Nem vagy nagy harcművész, sem egy lövészbajnok,
csak érzed, hogy ennél sokkal több kell még.

– Minek az alázat? – recseg dobhártyádon.
Eltorzítja arcod egy emberi szerep.
– Kié ma a házad, ki mondja, hogy pardon,
a halálba menők téged köszöntenek?

Homokos porondon szélesre tárt karral
liheg a megizzadt, fekvő akarat,
csak valami fájó, tompa üvöltést hall.
A lelátón egy ujj lefelé mutat.

Győr, 2016.