Idv-nap



Ünnepet ülnek odakint a réten,
kutya, macska, nyúl, sőt, a róka is eljön.
Három liba megjelent a faluvégen,
vidám csacsogás száll az egész erdőn.

Ünneplik, hogy süt a Nap,
de nem perzsel úgy, mint a tűz,
hogy keserű zápor nem szakad,
s az ember senkit el nem űz.




Győr, 2014.08.09.

Csók



a szigeten ülünk egy padon
a kis fahídon nemrég jöttünk át
nincs hideg, de borzongok
már szürkül az ég, mindjárt este lesz
igyekezni kell, jönnek a szúnyogok
virágillat szálldogál
a tóban felcsobban egy hal
mintha közelebb húzódnál
kardigánod összébb gombolod
már nem tudok mit mondani
kibeszéltünk ezer témát ma
hosszú nap volt, de jó
lopakodik az éjszaka
érzem az illatod, még mindig friss
levendula-szerű
válladra teszem kezem
közelebb hajolok
érzem ajkad
édes nedű




Győr, 2014.08.08.

Árnyékban



"Ki ismeri a sorsát előre?
Ki tanítja meg a szenvedélyt félni?
Senki, se nő, se férfi.
Képtelen rá.
Nem menekülhet előle."

(N.T.)


Merészen les ki a patkány a lyukból,
nem tudja, hogy vadászik rá
egy bagoly, figyeli magasról,
hirtelen rástartol,
a rágcsáló így válik zsákmánnyá.

Mi is kifelé nézünk, sokan,
életünk szűk, biztonságos lyukából.
Önként nem adjuk fel a kényelmet,
míg felénk nem rohan
a végzet ragadozó képében.
A pánik menekülni meggátol.

Sikátor az élet, az árnyékban állok,
azt gondoltam, így nem vesz észre senki.
Csavargóként várnak városi sakálok,
azt üvöltik, ideje elmenni.

Valóban, mire várok?

Odafent az égen két bagoly kering,
az egyiknek már rég nem kellek.
Elbújjak, vagy nézzek szembe megint
a végzetemmel, rettegésem mellett?

Reggelre üres lett a sikátor,
a megmaradt bagoly elrepült magától.




Győr, 2014.08.08.

Pojáca szív



Hogyan lehet jobb ember a csuda morc
tépázott hajú, vörös orrú bohóc?
Legyen vidám, vagy legyen önmaga?
Szívében vér van, nem pedig kóc.
A tarka jelmezt valaki ráadta.

Hosszan néz a távolba a manézs partján,
vastag festék alatt nem látszanak könnyek,
régen döntött, de újraindul ez a harc, lám
igazi bolondnak lenni sokkal könnyebb.

Csetlő-botló lábak, hosszú, vidám sorsok,
mosolygó gyermekszemekkel élhet, aki boldog
vágyódással jó kedvet tud adni.
Nem lesz semmi talmi,
álságos, vagy hazug.

Felfelé néz a tisztelt publikum.
A sátortető alatt ismerős, színes folt.
Csend van. Aztán csattanás hangzik.
Megszűnt valami, ami nemrég még volt.



Győr, 2014.08.08.

A kerékkötők


Zsibbadt lábbal ébredt fel a hajnal,
fájdalma ősi, nem emberi nyűg.
Püffedt, viasz-szerű, szürke arccal
káromkodik, hogy kávéja kihűlt.

E nap miért nem lesz vidám?
Elmereng a hűvös reggeli köd,
meditál egy tegnapi vitán,
nedves tőle a csupasz réti rög.

Felszáll a pára, érik a délelőtt,
piroslik, mint a zamatos alma.
Délben a jó kedve is megjött.
A mumusnak nincs rajta hatalma.

Berepült egy szarka az ablakon,
fél délután csapongott körbe-körbe.
Jutalma lett egy kisebb vagyon,
az egészet lóversenybe ölte.

A szomjas este borról álmodott,
megpróbálta lezárni a napot,
kereste, üldözte az éjszakát,
végül csak egy kemény, üres ágyat talált.

Merre van a nap, hová gurult?
Kérdi a behömpölygő, hájas éjszaka.
Mire a vándor az éj felén túljut,
álom nélkül alszik az egész világ maga.




Győr, 2014.08.08.