Az asztalos három asztalt faragott egyidőben.
Mesterműveket akart csinálni, mert ő sem
szeretne eltűnni kézzelfogható nyomok nélkül.
Tudta, hogy így, vagy úgy elkészül,
van ideje bőven.

Az első asztal díszes volt,
keményfából faragta nagy küzdelemmel.
Gondolta, tartós lesz, és sok nemes ember
üli körül ünnepnapokon a középre tolt bútort.

A másodikat parasztoknak szánta.
Szögletes lett az asztal, és egyszerű.
Gyalulás közben felébredt régi álma,
hogy befejezi az egészet már ma...
Aztán lazán legyintett; arcán együgyű derű.

A harmadik asztalnak szánt farönkök előtt
fejét aggódva vakarta.
Túl puha a faanyag, előbb szárítani kéne még.
Van-e tartalékban elég keményfa,
ami mindenre elég?

...aztán végül összevágta nagy fejszéjével az összes fát.
Este mulatott, csapott egy sírós-vidám tort.
Zsákokba rakta a pozdorját,
eladta a bútorgyárnak, épp arra járt.

Továbbment, nem kesergett azon, ami volt.




Győr, 2014.01.11.

A hármas szektorban ott várnak a gyermekek és a babák.
A kettes szektorban láttam küzdeni értük több anyát.
Az egyesben állandóan harcolnak a férfiak,
számukra jutalmul végül csak a kettes és a hármas szektor marad.



Győr, 2014.01.11.

Feletted ott élt mindig, amitől féltél.
Alattad izzik a belőled áradó gyűlölet.
Lesz-e valaki, aki végig követ,
aki melletted marad, tovább öt évnél?

A hegyek lerázzák magukról a lazán gördülő követ.

Görcsösen nőttél harminc évig a világba,
megperzselt közben néhány apró bozóttűz,
de soha nem kérdezted, hogy egy ágra
miért vetődött az izzó fáklya,
férfi, vagy féltékeny nő lesz, aki elűz?

Tudom, úgy érzed, hogy árva
voltál mindig, és az is maradsz.
Tudatlanul kigúnyol, letipor a sárba
egy pár mellényes büszke paraszt.

Sóhajtozol néha, áthatol testeden minden szél,
szomorú tekinteted mégis vidámabb jövőt ígér.
Látom a napfényt, amikor már érzed a tavaszt,
borókabokor leveleid zöldje szememben örömkönnyet fakaszt.




  (Könyves T. Damián: "Adél a télben" című műve alapján)


          Győr, 2014.01.06.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Kérlek, mielőtt bármit mondanál,
aludj rá egyet, vagy gondold meg kétszer is.
Értem, hogy aki gyorsan szabadul, megtalál
valami megnyugvást, és nem kényszerít
rá semmi végzetes lépést a sors.

Érvek... De ki előtt bontanád ki...
Mondanád, ha meghallgatni nem akar, csak látszólag figyel?
Milyen bíró előtt szeretnél tanúskodni őszintén?
Minden földi ítész csak valamit kereső nomád,
és mindenki tudja, hogy valakinek adós.

A per végét nem mondja meg senki,
de felköhög néha egy régen leírt jós.

Mérleg, amit valaki a kezében tart...
Nem látta még senki sem az arcát.
Érted-e mindig, hogy mit akart,
aki belső törvényeket rótt rád?



Győr, 2014.01.05.