Prológus

„Hol van az emberi állat igazi hazája,
ahol élelmét, s létét felzabálja?
Hol található az élni érdemes jövő,
ott, ahol a túlélés égig érő fája nő?”

------

Üdv, barátom, jó hogy találkoztunk idekint!
Húsz éve nem láttuk már egymást.
Hosszú lesz ez a koktélparti, meglásd.
Itt mindenki magyarul beszél az árnyékban, és legyint
az angol szóra.

Egy pillanat, csak lehugyozok a hóra...

Szóval, megtaláltad a számításodat,
itt lelted meg a szénakazladban az elveszett tűt?
Nem akarlak felkavarni, tudom, sok minden eltűnt,
rengeteg szál elszakadt.

Neked mi maradt
itt kint?
Olcsó poénként elviselsz sok kínt?

Hová mész? Elszaladsz?
Nélküled üres lesz ez a nagyvárosi erkély.
Valahol úgy mondják: terasz.

------

Epilógus

„Áll és vár egy magas ház szélén
a békétlen lélek, és az alkonyat
megnyugtató szellővel félénk
emléket őriz, és hálát ad.”



2014.06.04.