Egy félig megevett kenyér fekszik a vidám katona asztalán.
Kétszer is meggondolta, hogy ma megegye az egészet talán.
Aztán nevetett egy nagyot, bekapott egy falatot,
felnézett egy pillanatra, és mosolygott az őrangyalán.

Kicsit elfelejtette a holnapi harcot...

Egy félig leélt élet hemzseg a túlélő erősek mögött.
Mindenki menekül a tűztől, amint lehet.
Sok vadász elől fut néhány megriadt őz,
pánikmenekülés: nem rendezett menet.

A felborult pohárba valaki új mérget öntött,
ami senkire nem hat, lehet...

A vidám, de méla katona arca már nem a régi,
asztalát, és régi kenyerét el is felejtette.
Zsoldját, és jövőjét régen nem félti,
csak a kegyetlen múlt ítélhet felette.



  Győr, 2014.01.30.