Van egy kis választóvonal,
de senki nem látja, annyira halvány.
Sokan keresik ma.
Közben elszakadt egy fontos múltfonal,
rácsapódhat sok szegényre a súlyos kaloda.

Többen kutatják önmagukban, és mindenhol máshol,
hogy merre vezet a kiút.
Sok ember sokfelé fut,
ha talpára nem ragad kátrány.
Nem kell senkinek gerinctörő, síkos márvány.

Aránypárokat állítasz fel minden nap, sokszor,
ha kiszámítani akarsz valamit, amit néha meg sem értesz.
Matematikád kudarcot vall, mikor egy doktor
próbálkozhat, de elbukik. Feléleszt?

Ezerféle vallás megvilágosodást hirdet.
Minden hívő átlényegülhet egy saját igaz hitnek.
Az igazságot csak egyvalaki tudja talán?
Mondja meg valaki még ma éjjel,
mi a hit és a tudás között az egészséges arány?

Nincs nagyobb talány.



  Győr, 2013.10.25.

A fák kuszák, és néha lehajlanak az erős őszi szélben,
a bolyongó köd lustán, tompán árad lent a szederbokrok között.
Sokszor mondták, sokszor láttuk: minden élő átöltözött.
Így van. Itt megtestesül a hűvös, de tiszta Éden.

A Lény aztán kimászik az idillből.
Hosszú vaspocsolya vár még rá.
Erőlködik, néha kellemesen olvasztó gejzírben fő,
holnapra eldönti, talán férfi lesz, talán nő.

A természet vívódik, de nem döntött el határidőre semmit mégsem.

  Győr, 2013.10.17.

Obeliszkek állnak szerte a világban,
hogy hirdessék a dicsőséget, a nagyság és tökély szobraiként.
Hadvezérek igáztak le népeket, és bátran
meneteltek. Önmagukért öltek, nem kérdezték soha, miért.

A tűpiramisok nem csak ezt jelentik.
Misztikum rejlik bennük, és valami távoli jó.
Babonaság, vagy rejtett igaz szó?
Lehet, hogy öncélú művészet, nem jelent semmit.

Az álló vár dicsőséget hirdet,
a várrom emléket állít a régi hírnek.
Bármekkora fal épült, aztán ledőlt,
nem pusztítottak el minden őrt.

A múlt oszlopai mindig fel-feltűnnek,
akár az ég kékje előtt ragyogva csúcsosan,
vagy a sivatag homokjában betemetve,
de sokan tudják, ott valami fontos van.


               Győr, 2013.10.22.