Valahol álomport hint az igazmondó emberekre,
az, aki mindig homályos leplet visel.
Cserébe több álmot kér, és szeretetet tettetve
kérdezi: Miben hiszel?

Azt suttogja: Hiszel-e az álmaidban,
vagy ez a zord világ maga az álmod?
Másképp meséli el a hittan,
és saját szemeiddel másként látod.

Álmodni bárhol, és mindig lehet,
kitölteni vele jólesik a megjelenő űrt.
Álomrabszolgaként ragad el a képzelet,
meleg nyárrá változtatja át a kristályos telet,
erénnyé varázsolja az eredendő bűnt.

Álomszuszéknak hívják a sejtelmes mosolyú, sötétszürke arcú manót.
Sokan azt hiszik, ő viszi el egy életreszóló álmukat...
de senki nem tudja, hogy nem a kis gnóm mutat utat,
mindenkinek magának kell szétválasztani a rosszat és a jót.


  Győr, 2013.10.13.

Most nincs jó megoldás, komoly konfliktusra van esély,
van, aki meghátrál, van, aki felveszi a harcot.
Háború bomlaszt minden nap, bár béke van, ne félj,
egésznapi küzdelmed nem torzítja régi arcod.

Sokszor futhat neki egy őszinte katona,
de valamikor valahol várja végső otthona.

Van-e jó válasz odaát, ahogy itt várod?
Vár-e hosszantartó, ízletes lakoma?
Mi kell, hogy igazi életreményt vélj,
hogy ne legyen többé senki halotti tora?

Dörög az ég, és egyre nehezebb a fegyver.
A nedves levegőt szétszabja a villámtűz, és űz tovább.
Régi puskákban víz áztatta szét a gyújtó kovát.
Szembeszállni az égzengéssel katonaember nem mer,
elbújik, kaparva keresi a szülőföld porát.

Ha van jó stratégia, az ott mered fönt a sziklás hegytető
minden harcos fölött, akár férfi, akár nő.
Onnan nincs több gyaloglás, nincs több álom.
Felhőbe öltözik a csúcson a várrom,
ködbe veszik a jövő.

 


   Győr, 2013.10.10.

Béna falábon biceg az újabb ősz,
magára ránt egy barna nagykabátot,
kicsit elidőz.
Szétnéz, még nem dönt, egy darabig vár ott.
A  tölgyerdő mentén meglátott,
ahogy két nyúl pihent, és egy bamba őz.

Kevélyen várják az új nyarat bújva
a láthatatlanná váló rovarok.
Az esti hideg egyre erősebben fújja
az életerőt. De minden azt zsongja:
megmaradok.

Fagyos idők jönnek, vastag gyapjúköpönyeg kéne,
vagy tollbetétes, korszerű kabát talán.
Szivacsos űrhajóscsizma a combig érhet,
és a hideg ne hatoljon át senki otthona falán.

Így, vagy úgy, az évszakok akkor is váltják egymást,
ha bárki bármi mást akar.
A nap nyáron megéget, a hó télen mindent betakar,
ez a szükséges fehér királyi palást.

Tovább biceg az ősz a kézműves, szép faragott falábán,
elébe megy a friss, hideg, havas télnek.
Holnaptól boldog nevetést csilingel minden szán,
csak az egynyári növények suttogják, hogy félek.


   Győr, 2013.10.08.